ismerkedés az Ausztrál állatvilággal

Ma közelebrôl megismertem az ausztrál méheket, mert megcsípett egy. Kinézetre kb. olyan mint a normál európai méh, csak nem annyira élénk sárga, hanem inkább barnásabb. Szerencsére kiderült, hogy nem vagyok alergiás, legalábbis erre a fajtára nem és talán mivel lelkesen iszom a magas kálcium tartalmú tejet, nem is fájt jobban mint egy szunyogcsípés. Amúgy éppen az informatikus srác irodájában próbáltam eligazodni a szuper hullámos billentyûzeten, hogy bepötyögjem a jelszavam, amikor egy laza mozdulatból lesöpörtem a méhet a hajamból. Szegény pára meg pánikolt az ujjaim között, szóval megcsípet. Aztán vagy 5 percet szenvedett az asztal körül, mert egyszer leesett, aztán visszamászott, aztán megint leesett szegény. Aztán persze mindjárt elsôsegélyben részesítettek, mert biztos ami biztos. Kaptam jeget a kezemre, meg kaptam az itteni csoda krémbôl, amit minden csípésre használnak, ami nem pók vagy kígyó, mert az profibb ellátást igényel. Szóval még csak meg sem dagadt az ujjam. :)
Meg amíg kezeltek sokat megtudtam az itteni kígyókról is. Pl. hogy a fekete az ok, mert az fél tôlled, de a barna az nem ok, mert az kis agresszív dög és jobban szeret harapni. Na meg van valami brutkó fajta, aki nyakra megy, mert felágaskodik és képes a nyakat megharapni. Meg van itt egyfajta ugráló hangya is, akit Jumping Jacknek hívnak és persze az is harap.

Amúgy egésszen kellemes itt Sydneyben. Fás, családiházas környék, kicsit olyan mint otthon a FÖMI-nél, csak egzotikusabb az erdô meg a fôépület olyan mint egy labirintus. Össze-visszza vannak afolyosók, 2 belsô udvarral spékelve, és persze mindentôl messze. Bár a Macquarie egyetem elvileg közel van valamerre... A szállás viszont nagyon tetszik. Egésszen hotel jellegû a szoba, saját fürdôvel meg internettel. Aztán a konyhában van mindeféle szabadon fogyasztható reggelizô kaja, mint pl mûzli, kenyér tej, lekvár, gyümölcslé, gyümölcs, csokis keksz, forró csoki stb. Meg teljesen felszerelt a konyha fôzéshez. És van tévé nézôs sarok, meg szabadon prédálható könyvespolc. Szóval elhatároztam, hogy felmérem a Twilight-ot, hogy objektív véleményt alkothassak a könyv minôségérôl. Érdekes, hogy olvasatlan vadi új példány, ami árulkodó dolog. Csak az a kérdés, hogy azért mert senkit nem érdekel itt, vagy azért mert az elôzôtt totál ronggyá olvasták?

Ma néztem a Vanessáékkal, akiket Adelaidbôl ismerek, itteni Legyen ön is milliomost. Persze a legtöbb kérdésrôl fogalmam sem volt, de az elvileg "szuper nehéz-nek kellett volna lennie" kérdésre tudtam a választ. - Milyen hagszer a Stradivari? - Nem vagyok túl penge zenei kérdésekben, na de ezt azért egy rakat filmben emlegetik, meg volt pár cikk az élet és tudományban is, hogy mi lehet a híres Stradivari hegedûk titka. Na meg naná hogy megjegyzi az ember a szuper drága dolgok nevét, amit ha véletlenül eltörnél, soha az életben nem tudnád visszafizetni. :P És az itteni játékban a kissrác ezzel az 1 kérdéssel nyert fél millát ausztrál dollárban, ami per pillanat erôsebb az USA dollárnál. Az itteni rendszerben amúgy 6-an játszanak egyszerre, felváltva. Sorban ülnek és aki éppen az asztalnál van válaszolhat, addíg amíg biztos, aztán ha valamit nem tud biztosan, akkor passzol és a következô jön, ô meg megy a sor végére, de csak egyszer lehet passzolni, és a rossz válasznál kiesik az ember. Így a kissrác a végén csak 1 kérdést kapott és nyert. És a kérdés valszeg azért volt könnyû, mert a bemutatkozás az volt hogy rákos az anyukája és az apukájának is volt valami balesete. Ami persze vagy igaz, vagy nem, de a játékban nagy elôny, mert az ausztrálokat meghatja az ilyesmi.