Az utazás

Ferihegy egy eleggé kicsi reptér, legalábbis a Heatrow-hoz képest. Aztán nem hiába hivják az airbust busznak, mert totál olyan mintha buszon ülne az ember, csak itt adnak szendvicset is. Viszont ami jó benne, hogy beszálláskor be lehetett látni a pilótafülkébe és láttam, hogy két igencsak fiatal pilótánk van. Peter kapitányék ugyanis erőssen huszan-évesek voltak. :) A felszállást amúgy nagyon élveztem. Tök jó úgy repülni, hogy tudom, hogy gyakorlatilag a puszta levegő emeli meg és tartja a magasban a gépet. Meg persze a kivilagitott Budapest sem rosz látvány felülről, hát még London! Csak az a nagy kár hogy nem az ablak mellett ültem, meg mivel sötét volt a felhőkből semmit sem láttam. Aztán jött a leszállás, na az borzasztó volt. Azt hittem totál megsüketülök és iszonyatosan fájt a fejem. Mondjuk lehet, hogy a nátha nem a leg megfelelőbb állapot a repüléshez, de hála az égnek másodszorra már csak mérsékelten voltam rosszul és harmadszorra már egész tűrhető volt a leszállás.

Az átszállás Londonban eléggé egyszerű volt, minden csodássan ki van táblázva és a buszon, ami átvitt a másik terminálhoz találkoztam magyarokkal. Pont mögöttem ültek és vagy 5 perc alatt fel is tűnt, hogy magyarul beszélnek. Ők is Melbournebe jöttek, látokatóba a nagyobbik lányukhoz, aki vegyészmérnök phd-s. Aztán beszálltunk a böszme nagy Qantasos gépbe. Ez egy meglehetősen modern dömper volt. Persze marhára középen ültem, szóval nuku kilátás, pedig azzal sokkal jobban viseltem volna azt a 21 órát, amit rajta töltöttem. Ami, azon a nagy gépen tetszett, hogy minden ülés támlájában volt monitor amin lehetett nézni a gép farkán lévő webkamera műsorát, már amikor ép nem éjszaka volt és rengeteg film meg zene közül lehetett válogatni. A megálló Szingapúrban rövid volt és meleg. És sajnos nem láttam a hajókat az öbölben rendesen mert messze ültem az ablaktól és az a vebkamera azért nem volt olyan csúcs.

Aztán végülis megérkeztem. Kikerveredtem a fogadó csarnokba és nem volt ott a foglalt sofőr. Szóval némileg pánikban fölhivtam a társaságot hogy mi van? És az erősen külföldi hang közölte hogy menjek a találkozó pontra és várjak. Végülis kis iső múlva felbukkant egy némieg szakadt bácsi a táblával és közölte, hogz ő nem késett. Tette ezt 3/4 8-kor mikor 7-re rendeltem a sofőrt. Mondjuk én is csak fél 8-ra értem oda, de akkor is ő késett többet. Aztán előkerült a jó rozoga kisbusz, amivel aztán kb. 130-al betéptünk a városba. Azért rendesen bizar út volt ez, de a zöld mezőktől meg a reggeli levegőtől annyira felfrissültem, hogy még a bácsi asztmáját is könnyedén feldolgoztam.


A város amúgy nagyon szép. REngeteg park mag zöld terület van és az a pár felhőkarcoló, ami van is eléggé diszkrét. Szerintem van amelyik már kicsit kopott is, legalábbis messziről kopottnak látszott.

Ezt a képet most találtam és a vodafonos multam után nem birtam elmenni mellette. Ő a magyar népi android. XD