Fényposta

Mézga család nosztalgia hullámom van. Otthonnal Skypolni eléggé olyan mint a Mézgacsaládban a radióbeszélgetések, és a fényposta már szállóige. Minden vasárnap mondják anyukámék hogy kapok a sütiből, csak nyissam ki az ablakot, hogy ki ne törjön. Még virtuális csülök pörköltet is kaptam, pedig az azért nagyon nem a szivem csücske...

A héten megismerkedtem az ausztrál sivatag egy ujabb csodás lényével. Van egy légy, amit vonz a nedvesség, mint pl. az izzadtság és az a hobbija, hogy az emberek orrán keresztül a szembe mászik. Guszta egy dög... Szerencsére ideális védelem ellene a sapkára húzható szunyogháló, ami úgy néz ki mint valami méhész felszerelés és a moszkitók ellen is véd. Barátságos kontinensen lakom jelenleg...

De inkább kellemesebb témára váltok. Kitaláltam hogy végigkostolom az összes Cadbury csokit, mert itt az a nagy csoki márka. Csoki térén erősen érződnek az angol gyökerek. Eddig a legjobban a Cadbury Boost tetszett, mert az némileg hasonlit a Twix-re csak nagyobb kiszerelésben van. A legdurvább a Crunchie, ami lenyegében törökméz tejcsoki bevonattal. Azonnali sugar rush már egy fél szelet után. A teljes szelet kb. akkora mint az XXL-es Sportszelet. A sportszelet és a túrórudi komoly hiánytermék erre, ami nagy hiba! A leg ehetőbb Cadbury pedig a TimeOut, mert az olyan mint a KiteKat, amit mellesleg szintén lehet kapni a többi nyugati csokival egyetemben, csak azokat nem meglepetés megkostolni.

Múlt pénteken volt az angol királyi esküvő mint azt bizonyára mindenki tudja, és talán látta is. Ausztráliában ez viszonylag nagy szám volt, tekintve hogy itt is ők a királyái család. Tehát ideális ürügy volt a party szervezésre, főleg a 2 napos hét után. Úgyhogy Royal Weding party volt az egyik professzornál ahhová az egész intézet hivatalos volt. Az időben érkező hölgyek, pedig az esemény tiszteletére tiarákat is kaptak. Nagyon jól mutattunk az egységes ezüst koronákkal :) Ezen felül megismerkedtünk az angol főnemesség házassági szokásaival az őshonos angol munkatársak jóvoltából. Pl. a vőlegénynek nincs gyűrűje és csók sincs a templomban. És találkoztam az első magyarral is itt a messzi távolban. Ugyanis a Michael-nak, aki az egyik állandó Faculty tag (bocs, az angol kifejezésért de nem nagyon tudok kultúráltan hangzó magyar verziót), félig magyar a felesége. Szóval kb. 2 mondatot beszéltünk is magyarul, aztán pedig megvitattuk a Melbourni magyar éttermeket, mert a kaja ugyebár a kultúránk sarkallatos pontja. Lángos és pogácsa nélkül nem élet az élet!

Hazafelé pedig megszemléltük a külvárosi oposszumokat is. Éjjelente nagy oposszum ereszd el a hajam van ám a fákon, néha majdnem rosszabbak mint otthon a macskák.

Az állatkertes képek sajnos kicsit késnek, de folyamatban van a dolog.

Most viszont megyek aludni, mert bőven éjfél után van és köpött a maci :D