Sydney

Végre összeszedtem magam, hogy írjak egy rendes beszámolót Sydneyrôl. Szóval a rádiócsillagászati intézet (ATNF) természetesen kint van az egyik külvárosban, jó messze mindentôl. Kb. 3/4 óra kivonatozni oda a belvárosból ha szerencséje van az embernek, de több is lehet. Viszont kellemes külvárosi környék:


De tulajdonképpen ez az ideális környezet, hogy hétköznap szorgosan dolgozzon az ember, aztán hétvégén lemenjen a városba felderítô körútra.
Az elsô állomás természetesen a központi kompkikötô volt, vagyis a Circular Quey, ami a neve ellenére egyáltalán nem kör alakú, de ott van az Operaház az egyik oldalon a másikon pedig a Sydney Harbour Bridge (amelyik mindíg rajta van a képeken :) ).


Aztán ezeket az ari képeket a vonat bejáratánál csináltam:


Kicsit megbámultam az itteni felhôkarcolókat is

Aztán a nagy túristáskodás közben, elkapott egy kóreai lány, hogy kóreai filmfesztivál van a héten és hogy kb. 5 perc múlva lesz valami történés, és hogy jöjjek bátorítani ôket. Szóval mit csinál az ember Sydneyben, kóreai filmfesztiválra megy. Kiderült, hogy a történés egy rövid táncbemutató volt. Ami nekem eléggé tetszett, aztán ha már ott voltam, és annyira csábítottak a rendezôk, beültem egy interjúra valami híres koreai akciófilm rendezôvel, akit a koreai Tarantinónak is neveznek. Persze egy filmet sem láttam tôle, de azért érdekes volt.



Aztán felmértem az operaházat közelrôl is. Ki gondolta volna pl. hogy a tetje csempézve van? Mert csempe van rajta.


Kicsit olyan ez a csempe dolog, mint amikor tavaly nyáron álltunk az Eiffel torony alatt és csodálkozva állapítottam meg, hogy "ez barna!" Mert hát a képek alapján mindenkinek valami acélszürke dolog él a képzeletében. (Legalábbis nekem acélszürke/fekete volt) Bizonyíték képet is rakok, ha már van képem az Eiffel toronnyal személyesen is, amit nagyban Saciéknak köszönhetek, ugyanis a Diadal Ív lábánál egy laza mozdulattal formatáltam a memóri kártyámat a fényképezôgépben, az összes Spanyol és Franciaországos képpel...




Aztán az operaház mellet ott van mindjárt a Botanikus kert, és amilyen kis jó gyerek vagyok, valahogy a botanikus kert mindíg szerepel a "mit nézzek meg elôször a városban" programban.

Na ez a faun magáért beszél :D



Aztán belefutottam ebbe a pavilonba is ... kissé bizar, mert szögesdrótot meg állatcsontokat mintáz és egy kasza meg egy fejsze van a bejárata fölött...
Megnéztem a plaketett is mögötte, hogy mégis milyen bizar dolognak állít emléket ez a valami, de fura mód szimplán csak Mrs. Macquaire-nak. Aki azt hiszem az egyik kormányzó felesége volt. És semilyen sötét és titokzatos dologgal nem volt kapcsolatban (legalábbis tudtommal), annak ellenére hogy mit sugall ez a pavilon.



A nôi mosdónál rettenetes sivítás fogadott, meg egy rakat fényképzô túrista, akik erôsen fölfelé bámultak a fákra. És lôn, megtaláltam a repülô rókákat, akik nem egy cirkuszi artista társaság, hanem a Sydneyben élô vörös bundás denevérek. (Szárnyfesztáv szintén 1 méter!!) Szerintem nagyon cukik. :)






Aztán Gotham City is van kicsit, pár gótikus épülettel. Az Új Dél-Walesi Orvosi Társaság épülete, a Mardekáros lovagokkal + a KOALÁVAL!! Relytett kincsek yeah!!

A Botanikus kertbôl kiérve a Macquarie Road-on van néhány impozáns épület, mint pl. a régi kórház, a pénzverde, valami parlament épület és persze a könyvtár. Stréberebb pedig nem is lehetnék, de muszály volt bemennem a könyvtárba is mert épp volt egy ingyenes kiállításuk az Ausztrál vásárlási kultúráról, ami nagyon érdekesnek nézett ki. És valóban érdekes is volt :) Egy rakat régi fekete fehér képpel, amik kb. olyan szinten vonzanak mint fény a molyokat.
Végül még bolyongtam kicsit a belváros felé.