Tengerészeti múzeum

Mivel már lassan minden fôbb látványosságot megnéztem Sydneben, múlt szombaton  úgy döntöttem, hogy adok a Nemzeti Tengerészéti Múzeumnak is egy esélyt. Igazából nem sok lelkesedéssel futottam neki a dolognak, mert fogalmam sem volt, hogy igazából mire számítsak. Szerencsére kellemesen csalódtam.

A múzem Darling Harborban van az öböl egyik oldalának a végén, így egy kikötô, egy világító torony, egy hadihajó meg szerencsés esetben egy tengeralatjáró is tartozik a múzeum fôépületéhez. Hasznos tudnivaló, a múzeum túrát a hajón kell kezdeni mert az a legérdekesebb. Erre már a jegypénztárban is felhívták a figyelmemet, úgyhogy mindjárt meg is céloztam a kikötôben álló hadihajót, a HMS Vampiret.

 

A HMS Vampire a világító torony tetejérôl

Nagy szerencsém volt, mert pont sikerült elkapnom egy körbevezetést a hajón. Az idegenvezetô egy nyugdíjas bácsi volt, aki hajómérnôk volt a tengerészetnél és ezen a hajón is szolgált korábban, úgyhogy jó pár érdekes dolgot megtudtam arról, hogy milyen volt az élet az ilyen hadihajókon. 

A HMS Vampiret (szerintem nagyon cuki, hogy a hadihajók neve HMS-el kezdôdik, ami azt takarja, hogy a hajó a Britt uralkodó tudaljdon) az '50es években építették a Cockatoo Island-en lévô hajógyárban (ott voltam tavaly a street art kiállításon) és a bácsi elmondása szerint már akkor elavult volt mire kész lett. Szóval némi használat után 1970 körül átminôsítették tengerészeti gyakorló hajónak. Majd 1986-ban véglegesen leszerelték és a múzeumnak adományozták a hajót.

És akkor pár kép a fedélzetrôl:

Ez belül van, az irányító terem. Azt hiszem ez a kedvencem az egészben. Innen ireanyították a hajót. A kapiteany ült középen a forgó székben a többiek meg figyelték a tengernyi kütyüt körben. Jobb oldalt lent pl. egy radar van, a középsô pulton pedig egy térkép, ahol jelölték a többi hadihajót. Érdekes, hogy külön térképasztala volt a hadihajóknak és a tengeralatjáróknak.

Az irányító terem utánn megneztük a kapitány meg a tisztek kabinjait és a szalonokat is ahol ettek. Nagyon érdekes pl, hogy a kapiteanynak külön étkezôje van és ki van tiltva a tisztek szalonjeaból. Csak akkor mehet be hozzájuk, ha meghívják. Igaz, többnyire jó viszonyban volt a kapitány a tisztekkel és gyakran meghívták, de akkor is érdekes ez a hagyomány, ami onnan ered, hogy amikor több száz fös legénysége volt a hadihajóknak a kapitányt el akarták szigetelni a legénységtôl, hogy objektíven tudjon dönteni és irányítani a hajót. 

Aztán megnéztük a legénység részlegét is, hogy ôk, hol aludtak, hol volt az étkezô meg hogy ha hadi helyzet volt akkor hol voltak és mit kellett csinálniuk. És tényleg, ez volt a legérdekesebb része a múzeumnak. 

Sajnos a tengeralatjáró most nem volt a kikötöben, de azért a világító toronyba felmásztam. A kilátás a torony tetejéröl az öböl másik oldalára:

És maga a világító torony. 22 méter magas és eredetileg Queenslandben volt valahol, de most a múzeum része és jó idôben fel lehet rá mászni.

Aztán bolyongtam még kicsit a múzeumben is, ami szintén érdekes, de azért a hajó a legjobb. ;)