Canberra 2.

A városnézés folytatása:

A konferencia után maradtunk még egy napot várost nézni. Jó idônk, kb. 35 fok, tûzô napsütés és fújt a szél. Ez az "ideális" idô várost nézni, fôleg ha gyalog mész mindenhová. Canberra nem valami nagy, szóval gyalogoltunk, de mielôtt mindennek nekivágtunk volna, a bevásárló központban felszerelkeztünk kalapokkal és rendesen körbe kentük magunkat napkrémmel. Azt hiszem már írtam valamikor hogy ha itt nyáron süt a nap az 12-es UV fokozatot jelent 9-tôl délután 6-ig.   

Canberrában a legnagyobb látványosság a háborús emlékmû, szóval ott kezdük a városnézô túránkat. Mivel a fôváros egy teljes mértékben tervezett város, a parlamentet kb. mindenhonnan lehet látni. Középen a fehér épület a régi parlament, mögötte pedig a másik nagyobb valami a fura toronnyal a tetjén az új parlament.

A világháborús emlékmûvek Ausztráliában eléggé nagy dolognak számítanak, fôleg az elsô világháborús dolgok, mert oda önként csatlakozott Ausztrália. Ennek függvényében az emlékmûvek is eléggé monumentálisak. Szerintem ez az emlékmû úgy néz ki mint egy mecset, bár állítólag az ihlet a zsinagógák voltak, mert az építész, aki tervezte zsidó származású volt.

Az emlékezés szimbóluma itt nem a gyertya gyújtás, mint otthon, hanem a pipacs.

Az emlékmû bellülrôl teljes egésszében mozaikkal van kirakva. Nagyjából 6 millió köröm nagyságú darabból. Ha jól emlékszem kb. 3 évig tartott felrakni az összeset az olasz mestereknek és az Ausztrál munkásoknak.

Kint pedig mindenféle ausztrál állatok vannak körben az udvarban.

Ez egy harang torony a tó közepén egy kis szigeten:

Az emlékmû után célba vettük a Nemzeti Galériát, mert mi kultúr túristák vagyunk, és eléggé lököttek ahhoz, hogy 35 fokban keresztül gyalogoljunk a fél városon. A galéria körüli szobor parkban jó dolog a fényes modern mûvészettel játszani:

A Nemzeti Galéria amúgy eléggé kicsi a Melbournei galériához képest, de azért van 1-2 érdekes dolguk. Az indiai részlegük pl. egésszen jó. Aztán voltunk a könyvtárban is, mert az állandó kiállításukban Cook kapitány naplója is szerepel, amit a Genevive mindenképpen meg akart nézni. Nagyon menô ám a kapitány naplója mert a Vénusz átvonulásnál van nyirva és el lehet olvasni azt a két oldalt ahol nyitva van a könyv. Meglepô módon egéssz könnyen olvasható.

Ez pedig a Cook kapitány emlék szökôkút, ami a tó közepén van:

Hazafelé ezzel a kis drágával jöttünk:

És végül Canberra a repülôbôl: