Fehér éjszaka

avagy heringezés több felvonásban.

A White Night, magyarul Fehér Éjszaka egy világszerte terjedô egész éjszakás kultúr program a városban. Kicsit olyan mint nálunk a múzeumok éjszakája csak nem kifejezetten múzeumokkal. Az eredeti Fehér Éjszaka fesztivál Szentpétervárban van, ahol nyáron tényleg szinte soha sincs sötét. (A fehér éjszaka mint jelenség az amikor a sarkkörön túl egész nyáron nem megy le a nap és végig napsütésben üdülnek a jegesmacik meg a pingvinek) 2002-ben Párizs is lecsapott az orosz fesztiválra és azóta világszerte terjed a dolog. Van pl.  Fehér Éjszaka Finnországban, Izraelben, Kanadában és idéntôl Melbournben is. 

Melbourne amúgy is jó hely az ilyesmire, mert amint tejedni kezd a hír hogy valami történés van a városban mindenki lelkesen megy résztvenni. Fôleg ha nyár közepe van, amikor az éjszaka az egyetlen napszak elfogadható hômérséklettekkel. És akkor tada, lazán pillanatok alatt hömpölyög több tízezer ember az utcán. Szóval a program jó meg érdekes, de többet itt tutira nem megyek olyan helyre amit nem alapból 10 ezer emberre terveztek, mint pl. a vasút állomás elôtti keresztezôdést.

Tegnap volt az utolsó idei Sidney Myer koncert sok-sok Mozarttal meg Mahlerral. És a tegnapi bónusz, mert az is van ám álltalában, az volt hogy a ráadás darabot egy fogyatékos fiatal srác vezényelte akinek a nagy állma az volt hogy egyszer vezényelhesse a Melbourni Szinfonikusokat. Nagyon nagy élmény lehet ez, fôleg hogy a szokásos hangverseny terem helyett 10 ezren tapsolnak teljes lelkesedéssel.

Kicsit még a klasszikus koncerteknél maradva, a szerdai koncerten sikerült a 2. sorban helyet találnunk magunknak és amelett hogy nem kelett a sárgára égett füvön fészkelôdni, szuper közelrôl láttuk a teljes zenekart. Az extra pedig az volt, hogy lehetett facebookon szavazni, hogy mit szeretnénk ráadásnak. :) Plusz, mivel modern est volt, ott volt a közönségben az egyik darab szerzôje is, akit a karmester lelkesen fel is tuszkolt a szinpadra.

Visszatérve a tegnap esti programra, szóval a nagy koncert jó volt, aztán jött a tömegnyomor. A Mozi múzeumban természetesen hatalmas sor volt, szóval azt otthagytuk, hogy majd talán késôbb. 3 órával késôbb is hatalmas sor volt, így az kimaradt a mókából. A könyvtárnál is volt sor, de az legalább gyorsan haladt, mert a benti program, mint kiderült nem volt annyira érdekes. De a fény játék a könyvtáron nagyon menô volt. Dinó csontvázakkal meg elefántokkal.  

A könyvtár után a csapat nagy része kidölt és elpárolgott haza, de ketten a Cassandrával még ugy gondoltuk hogy azért kicsit még belehalgatunk a koncertekbe a téren. Ez nem volt az évszázad ötlete, mert ekkora tömegnyomorban még nem voltam az extrém Volán buszos utazós korszakomban sem. Mondjuk felteszem ez totál átlagos koncert dolog, hogy mozdulni sem tudsz a tömegben, de pont ezért nem járok koncertekre. A zene nem volt rosz, de azért nagyon nem érte meg ezt a tömeget.

Aztán hazafelé a villamos is szardíniás doboz volt, mert a város úgy gondolta hogy fél óránkén egy villamos elég lesz erre a tömegre... Már az induláskor lendültbôl kellett felszállni. Ez az a sokaknak ismerôs jelenet, amikor már egyáltalán nincs hely a villamoson, az ajtóban is állnak, de én még azért beférek ha kicsit nekilendülök.  

Azért jó meg érdekes része is volt a dologank, mert a fényjáték az épületekn nagyon menô volt, de jövôre nem megyek zsúfolódni.