Kuala Lumpúr
Kis késéssel, de végre van egy kis időm meg energiám a doktori disszertációm írása közben hogy megírjam a Malajziai kalandjaimat.
A talpraesett doktorandusz ügyesen kihasználja a lehetőségeit és az egzotikus helyeken megrendezett konferenciákra jó 3 nappal előbb indul el mint ahogy azt kevésbé talpraesett társai tennék és Borneó felé 2 napos átszállással megy Kuala Lumpúron keresztül.
Balra a képen még nagyon frissek és üdék vagyunk a repülő út elején Melbournből Kuala Lumpúrba. Ez egy 8 órás repülő út kezdete volt amit a tapasztalt ausztrál utazó úgy kezel, hogy ez nem is annyira hosszú hiszen gyakorlatilag a szomszéd országba repül az ember. Az igazán hosszú utak a 2 x 12 órások vagy a 40+ osok Európába illetve Amerikába.
A Kuala Lumpúri repülőtér igen csinos modern reptér, főleg este. A visszafelé úton az is kiderült, hogy egy esőerdő része is van, amit ha éppen nem renoválnak akkor az átszállások között meg lehet nézni. Maga a repülőtér jó messze van a várostól, vagy 100 kilométerre úgyhogy a taxi a városba jó egy óra volt, aztán a taxi sofőr kicsit eltévedt az 'arany háromszög' kanyargós kis sikátoriban. Még jó hogy van az okos telefonokon gps és így sikerült el navigálnunk a sofőrünket az egyik legszűkebb sikátor méllyére ahol a szállásunk volt. Első ránézésre kicsit durva környéknek látszott, de később kiderült mekkora főnyereményt ütöttünk a szomszédos utcában lévő kaja piaccal. Miután leraktuk a csomagjainkat el is indultunk vacsorát keresni és a lampionokat követve pillanatok alatt meg is találtuk a Jalan Alori piacot ami így néz ki este:
És a fő attrakció a mindenféle zöldség és tengeri herkentyű amit pálcikákon lehet kapni. Ezeknél a standoknál ki lehet választani hogy mit szeretnél enni és meg grillezik vagy forró vízben megfőzik a választott pálcikákat amit aztán különböző szószokba tunkolva lehet fogyasztani. Mi ettünk brokkolit (mert a brokkoli brokkolival a Genevieve abszolút kedvenc étele), bok choy-t (ez kínai káposzta), gombát, szalonnába tekert gombát meg rák gombócot.
A pálcikás zöldségek mellet a másik kedvenc piaci felfedezésünk a török fagyis volt, aki amellett hogy nagyon jó fej volt és mindenkit megviccelt a fagyival, meglepően jó csoki fagyit árult. Aztán reggelire ittunk hagyományos maláj teát amit Teh Tarik-nak hívnak és lényegében tea kondenzált tejjel aminek kakaó íze van. Ez annyira megtetszett hogy mire két nap múlva megjelentünk a konferencián már függők voltunk és minden reggel egy hatalmas csésze Teh Tarik-kal mentünk az előadásokra. Aztán megkóstoltuk a helyi reggelit is. Ez a nasi lemak egyik verziója: kókusz tejben főtt rizs banán levélbe csavarva édes kókusszal a tetején.
Ez a szálloda belső udvara, jobbra nyílnak a szobák a gangról. Nagyon kis csinos hely volt egy igencsak lepusztult sikátor mélyén.
Az egyik kedvencem a negyedben ezek a kis oltárok voltak. Na Tuk Kong-nak hívják őket és egy érdekes maláj/kínai keverék föld szellem/ősök oltár ami a környék védő istensége szerepét tölti be.
Este éget a kis gyertya a sarokban:
A talpraesett doktorandusz ügyesen kihasználja a lehetőségeit és az egzotikus helyeken megrendezett konferenciákra jó 3 nappal előbb indul el mint ahogy azt kevésbé talpraesett társai tennék és Borneó felé 2 napos átszállással megy Kuala Lumpúron keresztül.
Balra a képen még nagyon frissek és üdék vagyunk a repülő út elején Melbournből Kuala Lumpúrba. Ez egy 8 órás repülő út kezdete volt amit a tapasztalt ausztrál utazó úgy kezel, hogy ez nem is annyira hosszú hiszen gyakorlatilag a szomszéd országba repül az ember. Az igazán hosszú utak a 2 x 12 órások vagy a 40+ osok Európába illetve Amerikába.
A Kuala Lumpúri repülőtér igen csinos modern reptér, főleg este. A visszafelé úton az is kiderült, hogy egy esőerdő része is van, amit ha éppen nem renoválnak akkor az átszállások között meg lehet nézni. Maga a repülőtér jó messze van a várostól, vagy 100 kilométerre úgyhogy a taxi a városba jó egy óra volt, aztán a taxi sofőr kicsit eltévedt az 'arany háromszög' kanyargós kis sikátoriban. Még jó hogy van az okos telefonokon gps és így sikerült el navigálnunk a sofőrünket az egyik legszűkebb sikátor méllyére ahol a szállásunk volt. Első ránézésre kicsit durva környéknek látszott, de később kiderült mekkora főnyereményt ütöttünk a szomszédos utcában lévő kaja piaccal. Miután leraktuk a csomagjainkat el is indultunk vacsorát keresni és a lampionokat követve pillanatok alatt meg is találtuk a Jalan Alori piacot ami így néz ki este:
Ez a szálloda belső udvara, jobbra nyílnak a szobák a gangról. Nagyon kis csinos hely volt egy igencsak lepusztult sikátor mélyén.
A nem túl bizalomgerjesztő sikátor, ami nappal még csak elmegy de este a sötétben kicsit érdekes élmény. A fontosabb jellegzetességek a képen a minden második ablakból lógó légkondik és a minden repedésből előtörő növényzet. Kuala Lumpúr nagyon érdekes város, egymás mellett van benne a modern és a totál lepusztult és a tradicionális, ahol a tradícionális is legalább 3-4 kultúrát takar. Malajzia népessége nagyon vegyes. A 19. században voltak az őslakók az 'orang utan'-ok (erdei emberek) a szigetekről bevándorolt malájok, a bányászat miatt betelepülő kínaiak és a szintén bevándorló indiaiak. Aztán persze Malajzia először portugál gyarmat volt aztán holland aztán egy jó darabig angol fennhatóság alatt volt. Szóval van itt minden.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése