Vonatozás
Ecadorban a vonat manapság turisztikai látványosság. Régen a vonatot áru szállításra használták manapság több kisebb útvonal működik csak turisztikai céllal. A turista vonatot pedig a helyi lakosság üzemelteti, ezzel próbálva serkenteni a helyi közösségek gazdaságát. A turista vonaton kívül van egy luxus vonat is ami a Gayaquilből megy Quitóba útba ejtve az összes sok csillagos szállodát útközben. Gayaquil a legnagyobb város az országban közel az óceán parthoz.
Ibarra az északi hegyvidék központja. A vonat rajongó barátom pedig felfedezte hogy onnan is megy a turista vonat különböző helyekre, szóval az Ibarrai városnézés helyett elmentünk egy fél napos vonat kirándulásra Salinas de Santa Katharinaba. A vonat út igencsak látványos volt a hegyek között és a spanyol plusz angol nyelvű idegenvezetés külön bónusz volt. Ecuadorban a legtöbb turistás helyen van idegenvezetés ami nagyon jó. Viszont 80%-ban csak spanyolul beszélnek ami ad némi kihívást a vezetéshez. Főleg ha a személyes tolmács csak minden ötödik mondatot fordít, amit amúgy is megértettem.
Vonat út a hegyek között.
Vízesés és vízierőmű (a jobb sarokban). Ecuadorban a hegyeknek köszönhetően rengeteg gyors folyású és nagy esésű folyó van amit ki is használnak számos vízierőművel.
Cukornád ültetvény a szakadék túl oldalán. A helyi fő mezőgazdasági termék itt a cukornád. A cukornád lé citrommal nagyon finom limonádé. Mindenképpen érdemes megkóstolni ha Ecuadorban jár az ember.
Salinas de Santa Katalina régi só bányász település. A környéken nagyon magos a talaj só tartalma amit a gyarmatosítók erősen ki is használtak a betelepített afroamerikaikkal. Ecuadorban a legtöbb afroamerikai közösség az óceán part mentén van. Salinas az egyetlen hegyvidéki afroamerikai közösség. Manapság a helyiek leginkább mezőgazdaságból és turizmusból élnek.
Megérkezve a vonattal rövid kultúr műsor volt, majd megnéztük a só múzeumot, ahol elmagyarázták a helyi só termelés folyamatát. Egy jó kiadós ebéd után pedig vissza döcögtünk a vonattal Ibarrába. Érdesség hogy az ecuadoriak ugyanúgy leves rajongók mint a magyarok.
Ibarrában egy a város melletti hasziendán (farm) szálltunk meg az éjszakára. A hotellé átalakított hasziendák manapság igen népszerűek, mivel a mezőgazdaságból egyre nehezebb fent tartani a birtokokat. A Hasienda Chorlaví-hoz megérkezve feltűnt hogy a Cayambe vulkán csúcsa kint van a felhőkből. Állítólag ez nagy ritkaság, szóval én nagyon szerencsés vagyok mert pár napon belül kétszer is láttam a vulkán hófedte csúcsait.
Természetesen a Cayambe mellett az Imbabura is látszott az udvarról. Ecuadorban vulkánokban nincs hiány.
Ibarra az északi hegyvidék központja. A vonat rajongó barátom pedig felfedezte hogy onnan is megy a turista vonat különböző helyekre, szóval az Ibarrai városnézés helyett elmentünk egy fél napos vonat kirándulásra Salinas de Santa Katharinaba. A vonat út igencsak látványos volt a hegyek között és a spanyol plusz angol nyelvű idegenvezetés külön bónusz volt. Ecuadorban a legtöbb turistás helyen van idegenvezetés ami nagyon jó. Viszont 80%-ban csak spanyolul beszélnek ami ad némi kihívást a vezetéshez. Főleg ha a személyes tolmács csak minden ötödik mondatot fordít, amit amúgy is megértettem.
Vonat út a hegyek között.
Vízesés és vízierőmű (a jobb sarokban). Ecuadorban a hegyeknek köszönhetően rengeteg gyors folyású és nagy esésű folyó van amit ki is használnak számos vízierőművel.
Cukornád ültetvény a szakadék túl oldalán. A helyi fő mezőgazdasági termék itt a cukornád. A cukornád lé citrommal nagyon finom limonádé. Mindenképpen érdemes megkóstolni ha Ecuadorban jár az ember.
Salinas de Santa Katalina régi só bányász település. A környéken nagyon magos a talaj só tartalma amit a gyarmatosítók erősen ki is használtak a betelepített afroamerikaikkal. Ecuadorban a legtöbb afroamerikai közösség az óceán part mentén van. Salinas az egyetlen hegyvidéki afroamerikai közösség. Manapság a helyiek leginkább mezőgazdaságból és turizmusból élnek.
Megérkezve a vonattal rövid kultúr műsor volt, majd megnéztük a só múzeumot, ahol elmagyarázták a helyi só termelés folyamatát. Egy jó kiadós ebéd után pedig vissza döcögtünk a vonattal Ibarrába. Érdesség hogy az ecuadoriak ugyanúgy leves rajongók mint a magyarok.
Ibarrában egy a város melletti hasziendán (farm) szálltunk meg az éjszakára. A hotellé átalakított hasziendák manapság igen népszerűek, mivel a mezőgazdaságból egyre nehezebb fent tartani a birtokokat. A Hasienda Chorlaví-hoz megérkezve feltűnt hogy a Cayambe vulkán csúcsa kint van a felhőkből. Állítólag ez nagy ritkaság, szóval én nagyon szerencsés vagyok mert pár napon belül kétszer is láttam a vulkán hófedte csúcsait.
Természetesen a Cayambe mellett az Imbabura is látszott az udvarról. Ecuadorban vulkánokban nincs hiány.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése