Grampians

Folytatás a Great Ocean road után

Még a koalákkal kapcsolatban 1-2 kép:

Nem tudom, hogy említtem-e már, hogy nem csak ari koalák, hanem vérszomlyas "potyogós medvék" (drop bear-ek) is élnek Ausztráliában. A potyogós medvék kb. olyanok mint a koalák csak hatalmas karmaik és veszedelmes fogaik vannak. Továbbá vörösen izzó szemeik... A mítosz alapjai pedig a képen láthatóak, a koaláknak valóban durva karmaik vannak és állítólag ha valaha mozognak (ami azért eléggé ritka), akkor piszkos gyorsak tudnak lenni.

Na, de térjünk át a Grampians nemzeti parkra, ahová az oceán part után elautóztunk.
Ezek az elsô hegyvonulatok a déli oldalról:


Mielôtt bevetettük volna magunkat a hegyekbe, megálltunk Dunkeld-ben a nemzeti park aljában, hogy beszerezzünk némi információt arról, hogy tulajdonképpen mit is érdemes itt megnézni. Szokás szerint ennyire nem terveztünk elôrre... Viszont az információs központok itt nagyon jók. Vagy 5 térképet kaptunk mindenféle látnivalókkal és túraútvonalakkal, hogy mik a jáható utak.

Itt egy térkép, hogy kb. be lehessen tájolni, hogy hová mentünk. Melbourne a jobb oldalon van, a legalsó sárga út a Great Ocean Road, az alsó csücsökben voltak a koalák és a baloldali zöld paca a Grampians nemzeti park. (a böszme piros nyilak ezeket jelölik)

Itt továbbra is mindenhol less ránk a veszély:

Itt nemrég egy híd volt a patak felett ... a legutóbbi áradás ezt felülbírálta, és a híd maradékát a jobb oldali törmelékbe zúzta.

Az új, talán stabilabb megoldás, kövek:

Silverband Falls, az egyik vízesés a sok közül:

Aztán nekivágtunk egy kicsit hosszabb túrának fel az egyik oromra. Nekem ez volt a kedvenc részem az egészben, mert mindenféle sziklákon és sziklák között lehetett mászni.

és a kilátás már útközben is igencsak megkapó volt:




Komolyan olyan volt ez az útvonal mint egy nagy játszótér :D
Tutira nagyon izgi lehet itt dolgozni a nemzeti parkban, mint tereprendezô/karbantartó, akik kordában tartják és megtervezik a túra útvonalakat a sziklák között. Mert a sima ösvények mellett voltak kôlépcsôk, kivésett kôpárkányok, korlátok a meredekebb részekre és kis felfestett nyilak, hogy a lávafolyásokon és a járható/mászható köveken is irányban maradjunk.

Szerintem ez a szikla olyan mint egy farkas fej. A Genevieve szerint vízköpô, de én épp Game of Thronest olvasok, úgyhogy valszeg némileg befolyásoltság alatt vagyok.


Ennek a kis röghegységnek homokkô az alapja (lásd, itt-ott a sárga köveket). A nyugat oldalt pedig nagyrészt lávakiömlések takarják. Innen ez a szuper érdekes terep és a nagyon menô sziklák.

Jól néz ki, nem? Bal oldalon az a halvány folt a Hold :D


Csoportkép a sziklákkal:

Ezek a sziklák között veandorolva eszembe jutott egy film amit jó pár éve láttam, a Piknik a Függő Sziklánál. Abban a filmben egy ausztrál lányiskola kirándulni megy a Függô Sziklákhoz, ahol pár lány elkóborol és eltéved a sziklák között. Mivel mindenz februárban történik, a legnagyobb nyárban, mindenki kicsit hôgutát kap és az egész kirándulás egy bizar lidércnyomássá vealtozik. Végülis majdnem mindenki elôkerül, de egyáltalán nem happy end a vége. A Függô Sziklák, amúgy szintén itt vannak a közelben, úgy 45 km-re északnyugatra Melbourntôl. Valamikor oda is el kellene látogatnunk.

A vasárnap esti szállásunk mögött kenguruk legelésztek este meg hajnalban:

A hétfôi program még néhány kilátó volt.


Ezt a sziklaformációt a "Halál álkapcsának" hívják (the Jaws of Death) Az ausztrál névadás idônként igencsak érdekes...

És végül még egy pár vízesés:


A Grampians nemzeti park amúgy kb. 300 km-re nyugatra van Melbourntôl, ez olyan 3-3 és fél óra autóval. Mindenkinek ajánlom, érdemes megnézni!