The Great Ocean Road

A múlt hétvégén kirándulni voltunk a Great Ocean Roadon és a Grampiens Nemzeti parkban. A Great Ocean Road lényegében egy meglehetôsen látványos országút Melbournetôl dél-nyugatra a tengerpart mentén Adelaide felé. 243 km hosszú Torquay és Warrnambool közöt, bár a kilátás a Warnambool után is hasonlóan megnyerô.
És mire lehet számítani az út mentén? - Leginkább meredek mészkô sziklafalakra, szirtekre, homokos tengerpartra, erdôre és koalákra. ;)

Szóval szereztünk egy autót és szombaton reggel nekivágtunk az útnak.
1. számú tudnivaló: itt az út "rossz" oldalán vezetnek, szóval elsôre kicsit ciki itt vezetni ha valamilyen normális országban szerezte az ember a jogosítványát. Nekem erre egyenlôre még nincs gondom, csak gondoltam megemlítem, mert ez amúgy egy fontos dolog. Minden esetre a rutinos amerikaiak, akik kb. 16 éves koruk óta szert tettek úgy 10 évnyi vezetési rutinra, nagyon hamar belejöttek a dologba.

És akkor a lényeg képekben:
Az elsô megállók, néhány random kilátó + strand a szirtek aljában:




A megállók többsége leginkább egy keskeny parkoló sáv meg egy korlát, hogy nehogy lezuhanjunk a bozóton keresztül a meredélyeken.

Itt tízórai szünet volt :)


Mindenhol kell vigyázni a strandon, itt meg pláne!!

Aztán megálltunk kicsit körülnézni egy útbaesô esôerdôben (Great Otway national Park).

Az egyik érdekeség az volt, hogy itt a fák körbenövik a kidölt fákat és amikor a kidölt fatörzs végleg elkorhad, akkor ilyen izgi manó/nimfa lyukak maradnak a fák aljában:




Ez a nimfa álcázám:

Az esôerdôben jó sok páfrány van. A méretarányt Genevieve illusztrálja. A rengeteg páfrány között tisztára dinoszaurusznak éreztem magam, mert ugye mindenki tudja, hogy akkoriban a páfrány volt a vegetáció netovábbja + a sok marhaság mellett ami általában elárasztja a gondolataimat most dinoszaurusz korszakom is van. (A kedvencem a T-Rex, ha esetleg valaki klónzni akarna nekem egyet)




Az itteni tábla gyûjteményem egy újjabb darabja:
Aztán a Cape Otwayi világító torony felé vezetô úton megtaláltuk a koalákat!
Szuper husi koalák!!!!!!!



A koala erdô:
Az elsô viszonylag nagyobb kilátó a 12 apostol. Ez a szuper híres sziklaformácó:

Kicsit vicces a dolog, mert eredetileg a formációt Saw and Pigletsnek hívták (ez magyarul a kevésbé prózai: "Göbe és kismalacok") aztán a turisták kedvért elnevezték 12 apostolnak, annak ellenére, hogy csak 9 szikla volt.... bár persze ez senkit nem izgatott komolyabban. Ez 1922-ben volt. Azóta még kevesebben vannak. 2005-ben ledölt az egyik és évente kb. 2 cm-es sebességgel szorgalaman kopnak. Szóval elvileg 8-nak kéne lennie. A Genevieve szerint már csak 4 van. Megszámoltuk, 5-6-ot lazán ki lehet hozni, de a többi némileg kérdéses mert a részletes tábla hiányeaban fogalmunk sem volt, hogy melyik szikla hova tartozik. Amúgy a nagyok kb. 45-50 méter magasak.

Fényképes bizonyíték a Genevieve jóvoltából hogy ott voltam:

Ami tábla viszont van az nagyon konstruktív:




Ez a Razorback avagy a "pengehát". Azt hiszem nekem ez a kedvencem :)





Mivel naplemente körül értünk ide, ezért nagyon mókás volt nyugat felé nézni meg fényképezni. A fényképezô kijelzôjébôl semmit sem láttam, szóval ezek leginkább meglepetés képek lettek.

Port Campbelben aludtunk egyett, itt:

Némileg érdekes estén volt, ugyanis fél 9 körül, amikor már minden recepció bezárt, felbukkant egy 6 fôs francia csoport, akik meg voltak róla gyôzôdve, hogy az ô szállásuk a 6. szobba ebben a hosztelben. Ezzel csak az volt a gond, hogy itt egyáltalán nem voltak szobaszámok. Szegényeknek azt hiszem fogalmuk sem volt hogy hol kellene lenniük. Mi próbáltunk nekik segíteni, de eléggé reménytelen egy bagázs voltak. De végülis sikerült valahova felszívódniuk. Aztán megismerkedtünk 3 hátizsákosan utazó sráccal. Hát az is egy életforma... mint a tengeri csillag meg a moszat.

Majd másnap, újjúlt erôvel nekiestünk az út maradékának. A második leghíresebb szikla formáció a Londoni híd. Ami ilyen volt:

és ilyen lett:

Caroline-vel:
1990-ben leszakadt a belô ív. Akkoriban még ráengedték a sziklákra a túristákat és ketten éppen rajta voltak. Szerencsére semmi bajuk nem lett, de helikopterrel kellett ôket leszedni a maradék ívrôl.

És aznap eléggé szépen hullámzott is az óceán:

Part menti bozótos:





És itt a vége, fuss el véle ennyi volt a Great Ocean Road, a Grampiens majd a következô bejegyzésben jön.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések