Jazz Fesztivál (megint)

Kicsit el vagyok maradva a bejegyzésekkel, mert a Jazz fesztivál lassan egy hónapja volt, valamikor májusban de csak most vitt rá a lélek, hogy írjak is róla. Kicsit sûrû volt az elmúlt pár hét. Az utóbbi 2 hét aktív pályázat írással telt, hogy a következô félévben mehessek majd mérni a távcsövekkel. Aztán van egy online mester szakunk is, amihez dolgozatokat kellet javítanunk meg még akadt ez-az. Jah, igen Hunger Gamest (magyarul: Éhezôk Viadala) kellett olvasni mert mint kiderült nagyon jók a könyvek. Elsô hallásra eléggé valami bóvli amerikai Battle Royalnak tûnt a dolog, szóval hozzá sem akartam nyúlni a könyvhöz, de miután legalább 5-6 ismerôsöm állította, hogy marha jó adtam neki egy esélyt. És nem bántam meg.  (Ez itt a rejtett könyvajánló ;))

De visszatérve a Jazz fesztiválhoz, a rossz idôre való tekintettel, csak az elsô szombaton voltam a városban, de a lényeget láttam. Chris Potter-t és a Jazzgroove Mothership Orchestra-t. Ô látható a képen a szaxofonnal. Állítólag eléggé híres, amit én a zene szakértôbb ismerôseimtôl hallottam, akik nem csak az ingyen koncertre slattyogtak le a tére, mint én. Az én vélemény az volt, hogy valóban ügyes, de nem igazán az én stílusom, mert a komolyabb, melankólikus jazzt játszottak és a nem a vidám pörgôset. Én a vidám pörgôset szeretem.