Nyitot ajtók

Szokás szerint kicsit csúszásban van a blog a valósággal, de az utóbbi két hétben némileg elfoglalt voltam meg más kötött le. Szóval 2 hete megin volt Melbourne Open House, ami lényegében egy nyílt építészeti hétvége, amikor ingyen be lehet menni mindenféle híres vagy érdekes épületekbe és körbe lehet nézni belül. Sok helyen túravezetések vagy egyébb programok is vannak bent. Tavaly is voltam pár helyen a nyílt hétvégén, az akkori képek ebben a bejegyzésben vannak. Idén sajnos csak vasárnap volt idôm a városban bóklászni mert szombaton volt az "ál karácsonyi" partink. Minden évben júlis környéken van egy karácsonyi bulink, mert itt most van tél és ha hideg van, akkor közleg a Karácsony. :) Idén a sok finom és nagyjából karácsonyi kaja mellett élô zenénk is volt, mert a fiúk elhozták a zenekaruk felszerelését és játszottak nekünk. 

De vissza a nyílt naphoz. Gondoltam St. Kildában kezdem az épületek sorát, mert az van a legközelebb és mert amúgyis útba esik a belváros felé. Meg akartam nézni a Palais színházat, ami egy hatalmas épület lent a strandon a vidámpark mellett. Az 1920-as években épült és amúgyis eléggé érdekelt. Viszont mikor odaértem kiderült, hogy csak szombaton volt nyitva... grrr. De végülis nagyon szép volt az idô, szóval azért nem bántam meg, hogy lementem a strandra. Aztán volt még egy érdekesség a strandon a sétány oldalában, a St Kilda pincék. Ezek kis boltíves helységek a sétány oldalában, amik eredetileg boltok voltak a strandon, de amikor kiszélesítették az utat be kellett zárni ôket. Ma teljesen üres befalazott helységek. Kb. 5 perc volt végignézni ôket, de érdekes, hogy régen ilyen is volt.     

A pince boltok ma St. Kildában

 Aztán bedöcögtem a belvárosba mert a legtöbb nyitott épület ott volt és mert úgy volt, hogy találkozok az Elizáékkal is valamikor délután. De mivel az olaszok jó szokás szerint rendesen késésben voltak volt idôm megállni az articsóka fesztiválon is kicsit. Itt ilyen is van. Lehetett kapni articsókás sütit meg sima articsókát is. A süti meglepôen finom volt. :) Aztán voltak fôzô tanfolyamok meg fôzô mûsorok a szimpadon. Mivel nagyon ráértem megnéztem, hogyan leht szuper egyszerûen salátát varázsolni articsókából.
A dolog ott kezdett gyanús lenni amikor valami kissebbfajta dinnye nagyságú narancs szerûséggel indított a szakács. Bár ezen még túl léptem, gondolván, hogy a gyülölcsök amúgy sem az erôs oldalam, biztos lehet kapni a piacon ha ausztrál gyümölcs. Aztán megpucolták az articsókát. Ez eddig ok. Aztán elôkerült a szavarsgomba... aha, bárki összedobhatja otthon. Végül szimplán tálalták az egészet kagylókkal. Mondjuk igaz, hogy mindent csak összevágni kellett de akkor is, mégis kinek van erre költségvetése?

Mivel az olaszok nem jelentkeztek benéztem a közeli mûvészeti központba is, amit most nem rég újjítottak fel. Hatalmas hangversenytermük van! Majdnem 2700 ülôhelyük van és 3 vagy 4 szinten lehet bemenni. Voltam egy-két kissebb teremben is, pl. van egy zöld bársony fogadó szobájuk is, amit John Truscott tervezett, aki 2 oszkár díjat is nyert a jelmezeivel. Láttam is az oszkár szobrokat.

 A koncertterem után átdöcögtem a kikötôbe megnézni a vámhivatal egyik hiper modern épületét. A kikötôben most az a divat, hogy minnél környezetbarátabb és inteligensebb irodaházakat építenek. De komolyan, ez a hát egy lépésre volt attól, hogy beszéljen is. Számítógép irányítja a légkondit, ami pontosan 22 vagy 23 fokon tartja az épületet munkaidôben télen is me nyáron is.
Tisztítják és újra felhasznosítják a szenyvizet amit termelnek meg napelemekkel melegítik a meleg vizet meg még tud pár dolgot az épület. Engem teljesn lenyûgözött. Az is nagyon tetszett, hogy az irodaház egyik oldala tiszta üveg, ami belülrôl nagyon menô kilátást ad, kívülrôl viszont sötétítve van és tiszta feketének tûnik. Ja igen, és teljesen hôszigetelt is ez az üveg fal meg UV szûrô is van benne! Aztán persze maga az épület is nagyon cuki az optikai csalódásos homlokzatával.
 Kilátás az épület tetejérôl:

 És a szomszéd irodaház ami a leg környezetbarátabb épület a környéken. Ez még a lépcsôházban a villanyit is számítógéppel szabályozza annak függvényében, hogy éppen milyenek az aktuális fényviszonyok.

És a hal alakú irodaház vagy lakó épület szintén a Docklandsben. Ez az egyik kedvencem. :) Azt hiszem a Melbourni Docklands a Londoni mintájára épül mert az is tele van friss, csillógó, hiper modern irodaházakkal. Minden estre én támogatom az ötletet, mert szeretem a csillogó kikötôt. 
 

 Végülis sikerült találkoznom az olaszokkal, akikkel aztán rekord sebességgel mentünk végig egy kisebb könyvtáron meg egy templomon az utolsó egy órában zárás elôtt. Érdekesség képen a templomban koreai nyelven ment valami református mise szeresûg. Ilyet is most láttam elôször.

Zárásként pedig elmentünk egy nagyon cuki francia palacsintázóba, hogy meg legyen a napi édesség adagunk is és hogy regenerálódjunk az intenzív városnézésbôl. Na és persze még némi random szárnyas malacok amiket útközben találtam.