Nyílt nap a városban

A hétvégén megint nyílt nap volt a városban, a Melbourne Open House programban minden éven egy hétvégére nyilvánosan látogatható egy csomó épület a városban. Ezen a programon tavaly is voltam meg tavaly elôtt is és idén is rászántam a hétvégét mert érdemes. Idén 111 épület volt ingyenesen látogatható, amibôl 11-re belépôt lehetett nyerni a többi 100-ra meg leginkább sorbanállás és idôben érkezés volt a bejutás titka.

Én a szombat reggelt a Sent Kildai városházzal kezdtem, mert az egyrészt a legközelebbi épület hozzánk másrészt szeretem Szent Kildát és gondoltam érdemes benézni a városházba. Érdemes volt. :) Sok érdekeset megtudtam, mint pl. hogy a városrészt egy hajóról nevezték el a Lady of St Kildáról (Szent Kilda Hölgye), ami persze elôbb utóbb elsûlyedt, de nem ez a lényeg. Aztán mivel egy hajóról van elnevezve a városrész és mert tengerparti városrész Vénusz istennô van a város címerében, ami némileg utal arra, hogy Szent Kildát miért hívják Gyönyörû St Kildának. És megmagyarázza a sok szigonyt a városház díszítésében meg hogy miért terveztek eredetileg egy böszme nagy Triton szobrot a homlokzatra, amit pénz hiányában végülis soha nem építettek meg.  

St Kilda városház

Lásd a szigonyokat a jobb oldalon a plafon díszítésében. Nekem külön nagyon tetszett a csillagos mennyezet meg szônyeg, ami arra utal, hogy eredetileg ki lehetett nyitni a mennyezetet, hogy látszon a csillagos ég. Sajnos 1991-ben leégett a városháza és egy csomó minden elveszett a tûzben amit nem tudtak helyreállítani. Mint pl. egy böszne nagy orgona is volt a bálteremben. Érdekesség, hogy ebben a városházban volt Melbourne második legnagyobb bálterme. Az 1956-os Melbournei Olimpián vívó mérkôzéseket is tartottak benne. Az információs lapokon volt is egy fénykép az Olasz-Magyar vívó mérkôzésrôl. 

A báltermen kívül a városháza volt még a polgármester székhelye is. Pár éve viszont a város vezetés kinôtte az eredeti városházat úgyhogy felhúztak mellé egy üfeg-csodát is, amiben a modern irodák vannak. A két épületet pedíg összekötötték egy kiállító teremmel, ami ingyenesen látogatható. Érdekes volt az is, hogy az idegenvezetésen amin voltam felbukkant a jelenlegi polgármester asszony is a családjával.

Még egy érdekesség a szobor a városháza elôtt. Ez a szobor teljesen a 'mi a nyavalya????' kategóriába tartozik. Ezt a szobrot már akkor kiszútram amikor elôször villamossal eldöcögtem a városháza mellett és a giggle teljes mértékben képes beazonosítani a 'fura szobor St Kilda' leírásból. Bár azt még mindíg nem tudom hogy pontosan mi akar lenni. Leginkább a laokoón csoportra emlékeztet a szobor a tengeri kícsókkal szorongatott pasassal meg a görög házikóval amin fekszik. A kérdés viszont, hogy mi a nyavalyát csinál a repülô a képben?

a fura szobor

A városház után még beugrottam a szemközti könyvtárba, ahol találtam egy állványnyi magyar könyvet a Gyûrük Úrától Daniel Stealig mindenféle random dologgal. Ami végülis nem annyira meglepô mert azt hiszem viszonylag több magyar lakik ezen a környéken, kiindulva a kétesnek kinézô magyar büfébôl a szomszéd épületben és a menô magyar étterembôl a szomszédos városrészben, egy köpésre onnan ahol lakom.

Aztán bedözögtem a villamossal a belvárosba, onnan pedig ki a kikötôbe. A kikötôben egy óra sorbanállás következett, mert a hajótúrán mindenképpen részt akartam venni. Idén egy hajótúra a kikötôben is része volt a programnak, amit muszály volt megnéznem mert oda vagyok a hajózásért. Szóval az nem nagyon számított hogy mit nézünk meg csak az hogy valahová hajóval megyünk. Komolyan én lennék az a marha aki képes lenne Európából lehajózni Ausztráliába ha nem kerülne egy vagyonba és ha lenne 3-4 hét szabim hogy hajókázzak. 

Minden esetre a kikötô eléggé izgi volt. Elôször is átmentünk a nagy híd alatt, ami elôtt látszik a régi forgalom irányító torony és pár random  régi hajó.

Aztán jöttek a dokkok meg a 'lámák'. A lámák a kedvenceim! Amúgy a lámák a kikötôi rakodó daruk, amik valami fura oknál fogva teljesen megragadnak. Mondjuk az elektromos vezetékek és a mindenféle antennák után azt hiszem ez a bizar lelkesedés annyira nem meglepô. Én szeretném a rádió távcsövekre ráfogni a böszme nagy fém szerkezetek iránti érdeklôdés eredetét, de persze lehet hogy valami genetikai furaság van a dologban. 

a lámák

Hajók meg raktárak a kikötôben.

Konténerhajók, amiket éppen kipakolnak a fehér daruk.

Még több lámás kép. A hátsó pár is láma, csak le van emgedve a nyakuk. Továbbá nagyon menô, hogy kerekeik is vannak és lehet ôket ide-oda tologatni a dokkok mentén.

A kikötô negyed zsír új és putcos lakó felhôkarcolói:

A másik oldalon pedig az üzleti épületek:

A NAB, az egyik itteni nagy bank egyik fôhadiszállása. Licsit olyan mintha legóból lenne. :) Itt is voltam bent, mert a hajózás után kicsit fel akartam melegedni. A hajó ugyanis 1-2 szer olyan szél volt, hogy levegôt alíg kaptam benne. Ami azért durva.

A szomszéd felhôkarcoló is tükrözôdik a csini bank épületen.

Belül pedig ilyen menô nyitott terek voltak. Eléggé megnyerô volt a bank belülrôl. Nagyon tiszta és modern, de a barátságos fajta modern sok növénnyel meg fa felülettel. Ami viszont nagyon fura volt, hogy az összes asztal üres volt. Semmi papír, semmi fölösleges kutyafüle amit az emberek felhalmoznak a munkahelyen. Ezen csodálkoztam is egy darabíg, de aztán kiderült a titok nyitja. Senkinek nincs saját asztala, hanem minden reggel asztalfoglalás van. Aki elôbb beér, az választ magának asztalt. Ez a rugalmas munkavégzés és az asztal megtakarítás kulcsa, mert állítólag minden adott alkalommal az alkalmazottak 30%-a nincs a munkahelyen mert vagy szabin vagy beteg. Szóval így kb. 30%-al kevesebb asztal kell. Meg nyilván van ennek még egy rakat egyéb oka is. Minden esetre ez az iroda épület is nagyon érdekes volt.

Folyt. köv.