Ivy League baby!
Utolsó lemaradás pótolás az amerikai körutamról: 4 nap New Havenben, látogatóban a Yale-en. Az egyik barátnőm felhívta a figyelmemet hogy ha ilyen puccos egyetemen járok akkor a megfelelő facebook dicsekedés az 'Ivy League baby!'. Szóval az augusztusi kalandjaim során 2 borostyán ligás egyetemet is sikerült meglátogatnom. A Cornell egyetem lett volna a harmadik, de sajnos az ottani professzor akit meg akartam látogatni nagyon elfoglalt a nyár végén.
New Haven nagyjából két óra vonatozásra van New Yorktól észak felé, ami több szempontból is nagyon jó. Először is, közel van és olcsón oda lehet jutni. Másodszor pedig alkalmam volt lecsekkolni a vonatozást is Amerikában. Itt megjegyezném, hogy az ottani barátaim szerint ez csak is a keleti parton tanácsos, mert a nyugati oldalon a vonatozás komoly rémálom. A New York - New Haven szakasz minden esetre egészen olyan mint kb. bárhol máshol, azt leszámítva, hogy a kalauz lelkesen felcímkézi mindenkinek az ülését. Aztán persze sikerült felszállnom a rossz vonatra is, úgyhogy félúton kénytelen voltam átszállni. A vonat út amúgy eléggé érdekes volt, mert végig mentünk egy csomó csinos part menti kisvároson meg halász falun.
Megérkezve New Havenbe aztán durva forróság fogadott, de a szuper cuki épületeket meglátva körbekentem magam napkrémmel és nekiindultam felfedezni a várost és megkeresni az egyetemet. A professzor akinél látogatóban voltam nagyon rendes és segítőkész volt és a rengeteg tudományos információ mellet felszerelt egy térképpel és egy csomó hasznos városnézési tanáccsal mint pl, hogy mit érdemes megnézni és, hogy melyik negyedekbe ne menjek, mert veszélyesek. Ez kissé meglepett, mert az eszembe sem jutott volna, hogy egy ilyen kisvárosban ahol a város 80%-a az egyetemé veszélyes negyedek is vannak.
A tudományos program után délutánonként jegeskávéval és fényképezővel felszerelve bejártam az egyetemet meg a főutcát. Néha kicsit szájtátva és nyálat csorgatva a viktoriánus épületekre, amikben az egyetemisták egy része lakik.
Eléggé levett a lábamról, hogy egy 'igazi' amerikai egyetemen voltam, mint amiket a filmekben is előszeretettel mutogatnak a viktoriánus és áll gótikus épületek hadaival.
Én is szívesen laktam volna egy ilyen koliban az egyetem alatt a KUK helyett, ami egy 10 emeletes böszme panel csoda.
A főtér, ami mostanság egészen szép, bár állítólag egy időben rendszeresen hajléktalanok sátoroztak itt.
A gótikus épületek kissé szürreálisan hatnak, de én nagyon élveztem felfedezni az egyetemet a nyári forróságban. Télen állítólag a hóval olyan mint egy mese falu.
Szerintem ez a ház tisztára Adams family a toronnyal.
És ebben a panzióban laktam. Belül nagyon csinosan antik bútorokkal volt berendezve és a reggeli tiszta élmény volt. Minden reggel volt tojás rántotta meg amcsi sült szalonna, ami szerintem inkább olyan mint otthon a sonka és papír vékonyan ropogósra sütve még én is simán megeszem reggelire. Aztán volt minden reggel meleg kroaszán meg gyümölcs is, bár az engem eléggé hidegen hagy. És minden reggelinél megismerkedtem az új vendégekkel. Volt egy házaspár akik valami tenisz meccsre jöttek aztán volt két anyuka akik a lányaikat jöttek beköltöztetni az egyetemre. Azt hiszem az egyikük valami filmes dolgot csinált Hollywoodban a másik pedig ügyvéd volt.
New Haven nagyjából két óra vonatozásra van New Yorktól észak felé, ami több szempontból is nagyon jó. Először is, közel van és olcsón oda lehet jutni. Másodszor pedig alkalmam volt lecsekkolni a vonatozást is Amerikában. Itt megjegyezném, hogy az ottani barátaim szerint ez csak is a keleti parton tanácsos, mert a nyugati oldalon a vonatozás komoly rémálom. A New York - New Haven szakasz minden esetre egészen olyan mint kb. bárhol máshol, azt leszámítva, hogy a kalauz lelkesen felcímkézi mindenkinek az ülését. Aztán persze sikerült felszállnom a rossz vonatra is, úgyhogy félúton kénytelen voltam átszállni. A vonat út amúgy eléggé érdekes volt, mert végig mentünk egy csomó csinos part menti kisvároson meg halász falun.
Megérkezve New Havenbe aztán durva forróság fogadott, de a szuper cuki épületeket meglátva körbekentem magam napkrémmel és nekiindultam felfedezni a várost és megkeresni az egyetemet. A professzor akinél látogatóban voltam nagyon rendes és segítőkész volt és a rengeteg tudományos információ mellet felszerelt egy térképpel és egy csomó hasznos városnézési tanáccsal mint pl, hogy mit érdemes megnézni és, hogy melyik negyedekbe ne menjek, mert veszélyesek. Ez kissé meglepett, mert az eszembe sem jutott volna, hogy egy ilyen kisvárosban ahol a város 80%-a az egyetemé veszélyes negyedek is vannak.
A tudományos program után délutánonként jegeskávéval és fényképezővel felszerelve bejártam az egyetemet meg a főutcát. Néha kicsit szájtátva és nyálat csorgatva a viktoriánus épületekre, amikben az egyetemisták egy része lakik.
Eléggé levett a lábamról, hogy egy 'igazi' amerikai egyetemen voltam, mint amiket a filmekben is előszeretettel mutogatnak a viktoriánus és áll gótikus épületek hadaival.
Én is szívesen laktam volna egy ilyen koliban az egyetem alatt a KUK helyett, ami egy 10 emeletes böszme panel csoda.
A főtér, ami mostanság egészen szép, bár állítólag egy időben rendszeresen hajléktalanok sátoroztak itt.
A gótikus épületek kissé szürreálisan hatnak, de én nagyon élveztem felfedezni az egyetemet a nyári forróságban. Télen állítólag a hóval olyan mint egy mese falu.
Szerintem ez a ház tisztára Adams family a toronnyal.
És ebben a panzióban laktam. Belül nagyon csinosan antik bútorokkal volt berendezve és a reggeli tiszta élmény volt. Minden reggel volt tojás rántotta meg amcsi sült szalonna, ami szerintem inkább olyan mint otthon a sonka és papír vékonyan ropogósra sütve még én is simán megeszem reggelire. Aztán volt minden reggel meleg kroaszán meg gyümölcs is, bár az engem eléggé hidegen hagy. És minden reggelinél megismerkedtem az új vendégekkel. Volt egy házaspár akik valami tenisz meccsre jöttek aztán volt két anyuka akik a lányaikat jöttek beköltöztetni az egyetemre. Azt hiszem az egyikük valami filmes dolgot csinált Hollywoodban a másik pedig ügyvéd volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése