Hon-Kongban a reptéren
Mert mikor veszem a fáradságot hogy írjak a blogomra, amikor 5 órát kell agyonütnöm a reptéren útközben hazafelé és már lemeóztam a boltokat, ettem, meguntam az olvasást és egyáltalán nincs jobb dolgom, mint hogy blogoljak.
Ez a gépünk amivel Melbourneből Hon-Kongba repültünk. Meglepően kicsi volt, ekkora gép szokott Sydney és Melbourne között menni. Na meg az is meglepi volt, hogy ki buszoztunk a reptér egy távoli sarkába és nem a megszokott terminálból pakoltak minket be.
Aztán röpke 10 óra után megérkeztünk Hon-Kongba. Az itteni reptér viszonylag okés. Rengeteg csilli-villi boly van amit el lehet nézegetni egy darabig, aztán van ingyen wi-fi is ami figyelemre méltó. És itt megragadnám az alkalmat hogy lehordjam az összes repteret ahol még wi-fit sem képesek a szerencsétlen várakozóknak biztosítani. A mai modern korban ez teljességgel felháborító!
A reptéren a legérdekesebb bolt természetesen a Tiffany a hihetetlenül csillogós gyémántokkal. Ravaszak ám, mert nem csak böszme nagy gyémántokat használnak, hanem körberakják a nagy gyémántot sok-sok kicsivel, hogy össze vissza szikrázik a fény a sok csinosan csiszolt drágakő között.
És mert kifogytam az értelmes gondolatokból, írok a könyvről is amit olvasok. Pár hónapja volt a mozikban a World War Z, ami mint a neve is sugalja zombis akció film volt, ami meglepően jó volt, ha az ember nem a könyvet várja vissza a filmben. Most hogy végre eljutottam odáig hogy ránézzek a könyvre, ami már a film előtt is népszerű volt, kiderült hogy a kettőnek valójában a háttér történetet leszámítva semmi köze egymáshoz, ami nem feltétlenül rossz csak nem szabad a filmektől a könyvet vissza várni. A könyv kicsit dokumentum film jellegű mert 10 évvel a zombi apokalipszis után a túlélőkkel készült interjúkból áll, amiben különböző országok lakói beszélnek arról, hogy hogyan élték meg a zombi járványt. Zombi rajongóknak mindenképpen érdekes olvasmány. :)
Ez a gépünk amivel Melbourneből Hon-Kongba repültünk. Meglepően kicsi volt, ekkora gép szokott Sydney és Melbourne között menni. Na meg az is meglepi volt, hogy ki buszoztunk a reptér egy távoli sarkába és nem a megszokott terminálból pakoltak minket be.
És mert kifogytam az értelmes gondolatokból, írok a könyvről is amit olvasok. Pár hónapja volt a mozikban a World War Z, ami mint a neve is sugalja zombis akció film volt, ami meglepően jó volt, ha az ember nem a könyvet várja vissza a filmben. Most hogy végre eljutottam odáig hogy ránézzek a könyvre, ami már a film előtt is népszerű volt, kiderült hogy a kettőnek valójában a háttér történetet leszámítva semmi köze egymáshoz, ami nem feltétlenül rossz csak nem szabad a filmektől a könyvet vissza várni. A könyv kicsit dokumentum film jellegű mert 10 évvel a zombi apokalipszis után a túlélőkkel készült interjúkból áll, amiben különböző országok lakói beszélnek arról, hogy hogyan élték meg a zombi járványt. Zombi rajongóknak mindenképpen érdekes olvasmány. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése