Hardcore repülőút
Hogyan lehet egy a fél világot átívelő alapvetően nagyjából 30 órás utat Ausztráliából Magyarországra még érdekesebbé és fárasztóbbá tenni mint ami alapból? Egy 12 órás átszállással Londonban. Ezzel ügyesen 42 órára emeltem az utamat, de ez még mindig jobb volt volt mint az alternatíva ami 6 óra dekkolás Hong Kongban az éjszaka közepén lett volna. Azt már kipróbáltam decemberben és nem volt túl izgalmas. Mint utólag kiderült az is jó az ilyen kissé monumentális utakban hogy a jetlag könnyedén elkerülhető. Mire szombat éjjel hazaértem Magyarországra teljesen KO voltam és úgy aludtam reggelig mint egy darab kő és észre sem vettem az időeltolódást.
Az első felvonás a májusi Londoni kalandjaimból egy napsütéses szombat ami alatt sikerült a város főbb nevezetességeit megtekintenem Fruzsi barátnőmmel. Némi reggeli/ebéd után egy kis bolyongással kezdtünk a belvárosban. Ez pl. a Majom és Madár kocsma (oda vagyok ezekért a kreatív - ez pl. kissé darwinista - kocsma nevekért). Itt a későbbiekben voltunk is bent.
Aztán megtekintettük Nelsont a Trafalgar téren ugyanis korábban felhívták rá a figyelmemet hogy mennyire béna turista vagyok hogy a Buckingham Palotánál voltam de a Trafalgar téren nem mert minden rendes turista a térről megy a palota felé. Jelentem, hogy a hiányosságot pótoltam.
A kedvencem a térről a kék kakas:
A másik kedvencem a tér mellől: Oscar Wilde.
A nap egyik különösen szórakoztató része (főleg Fruzsinak és a többi turistának) az volt, hogy az új telefonomat kihasználva megpróbálkoztam a selfiekkel, amik nem is olyan könnyűek mint azt az ember gondolná. Ez it pl. az egyik teljesen kudarcba fulladt verzió:
Random hotel, aminek az udvarából majdnem kikergetett a biztonsági őr. Szerintem csinosak a boltívek a sarkokban.
Kilátás a Themzére valamelyik hídról:
A déli parton lesétálva beugrottunk a Globe kincsesbánya boltjába is kicsit nyálat csorgatni. A boltban mindenféla Shakespearos cuc kapható a menő idézetes táskáktól a mágneseken és kitűzőkön át a mindenféle könyvekig.
Francis Drake hajóját, a Golden Hindet is útba ejtettük, amihez némi zenei kíséret is volt.
A jó időre való tekintettel, ami Angliában meglehetősen ritka, kicsit heverésztünk a St. James parkban a füvön is. Majd a nap végére elértünk a Buckingham palotához is. Mint látható eddigre megtanultam selfiezni.
Csinos liget a Green Parkban.
Az első felvonás a májusi Londoni kalandjaimból egy napsütéses szombat ami alatt sikerült a város főbb nevezetességeit megtekintenem Fruzsi barátnőmmel. Némi reggeli/ebéd után egy kis bolyongással kezdtünk a belvárosban. Ez pl. a Majom és Madár kocsma (oda vagyok ezekért a kreatív - ez pl. kissé darwinista - kocsma nevekért). Itt a későbbiekben voltunk is bent.
Aztán megtekintettük Nelsont a Trafalgar téren ugyanis korábban felhívták rá a figyelmemet hogy mennyire béna turista vagyok hogy a Buckingham Palotánál voltam de a Trafalgar téren nem mert minden rendes turista a térről megy a palota felé. Jelentem, hogy a hiányosságot pótoltam.
A kedvencem a térről a kék kakas:
A másik kedvencem a tér mellől: Oscar Wilde.
A nap egyik különösen szórakoztató része (főleg Fruzsinak és a többi turistának) az volt, hogy az új telefonomat kihasználva megpróbálkoztam a selfiekkel, amik nem is olyan könnyűek mint azt az ember gondolná. Ez it pl. az egyik teljesen kudarcba fulladt verzió:
Kilátás a Themzére valamelyik hídról:
A déli parton lesétálva beugrottunk a Globe kincsesbánya boltjába is kicsit nyálat csorgatni. A boltban mindenféla Shakespearos cuc kapható a menő idézetes táskáktól a mágneseken és kitűzőkön át a mindenféle könyvekig.
Francis Drake hajóját, a Golden Hindet is útba ejtettük, amihez némi zenei kíséret is volt.
A jó időre való tekintettel, ami Angliában meglehetősen ritka, kicsit heverésztünk a St. James parkban a füvön is. Majd a nap végére elértünk a Buckingham palotához is. Mint látható eddigre megtanultam selfiezni.
Csinos liget a Green Parkban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése