Melbourne - Canberra

Az februári utolsó bejegyzés óta lett lakásom Canberrában és egy hónap bőröndből öltözködés után a mult hétvégén felköltöztettük a november óta bedobozolt cuccaimat Melbourneből. Természetesen stílusosan autós kirándulás formájában. 12 óra vezetés és nagyjából 900 km után elértük Canberrát este 10:30 körül. Hogy biztosan jól aludjunk este még össze szereltük az előző este az Ikeából beszerzett könyves polcomat, asztalomat, fiókos szekrényemet és egy kisebb álló polcot. Kalapács hiányában ez igényelt pár kreatív megoldást.

Az út képekben:

Az első szakasz a Gippslanden vezetett keresztül, ami Melbournetől dél-keletre van és többek közt híres a gippslandi óriás gilisztáról (átlagosan 1 méter hosszú, de elérheti a 3 métert is), a brutálisan csípős bogarakról (anekdoták Ivy barátnőm gyerekkorából) és a teheneiről. A Gippsland tejtermékek kissé drágák, de nagyon finomak. Tulajdonképpen tejtermék túrának is nevezhetnénk az utunkat miután én feldobtam a környék eme hírességeit, a Bega nevű városkát is kellő áhítattal csodáltuk meg, ami szintén egy Ausztrál tejtermék márka otthona. Mindannyian sok Bega sajtot ettünk az itteni éveink alatt. Amúgy a Gippsland szép dombos környék.

Ebédelni megálltunk a Lakes Entrance nevű városkában, ami híres nyaraló hely. Az érdekesség az hogy egy keskeny földnyelv leválasztott egy nagy tavat az óceánból, ami eléggé csinos már ha hajón van az ember vagy a tenger parton. A városi kikötő annyira nem izgalmas, de azért nem rossz hely az ebédhez.   

Piknikeztünk a kikötőben egy rakás sirály társaságában. Miután a Genevive elkezdte őket kenyérrel etetni eléggé átcsapott a szituáció a madarakba. Azért a fekete hattyút még körbe kellett fényképeznem a madár után, mert régen nem láttam már őket, majdnem meg is feledkeztem róluk.

Dombos és erdős részek felváltva voltak útközben Viktóriában. Itt ott még erdő tüzet is láttunk. De pánikra semmi ok, ezek kontrollált égetéseknek tűntek, figyelembe véve hogy nem volt lezárva az út és láttunk erdészeket a környéken.

Majd, egyszer csak elértük Édent, ahol stílszerűen volt egy Éden kert nevű kert is. Éden csinos kis falu a tengerparton, itt megálltunk uzsonnázni és sétálni kicsit a tengerparton. A kilátón a tábla nagyon jó volt: "Tekints ki a tengerre és vissza az időben, amikor a hajók még fából voltak és az emberek acélból."

 Éden után még több domb következett, időnként hegyekkel és öblökkel tarkítva.

 Na igen, és még több tűz.