Quilotiai lagúna

Az áprilisi Ecuadori kalandok második kirándulása dél felé volt. Úti cél a Baños a híres turista paradicsom és fürdő város. Viszont odafelé úgy gondoltuk hogy megnézünk egy csomó mindent ami útba esik. Megálltunk Latacungában, ami teljesen elhagyatott volt amikor odaértünk úgyhogy ez egy viszonylag fölösleges idő pazarlásnak bizonyult. Aztán kis kitérővel elautókáztunk a Quilotiai lagúnához. Ez az egyik legnépszerűbb krátertó a környéken. Ez azért jó mert viszonylag ki van építve az oda út és a tó környéke is. A kráter tetején több szállás lehetőség és étterem is van és a kráteren belül a tóhoz szamár háton is le lehet jutni. Plusz ha időben érkezik az ember még csónakokat is lehet bérelni.

A tóhoz jutás is kifejezetten érdekes. Egy kanyargós hegyi úton, apró falvak között kb. egy óra a Panamerica autópályától. Igencsak megkapó kilátással. A különböző zöld foltok a hegyoldalban mutatják hogy mennyi megművelt terület van a meredek hegyoldalakon.

Itt pedig látszik hogy mivel jár az Andokban az útépítés. Egy csomó helyen le kell robbantani a hegy egy részét hogy legyen hej az útnak.

Itt pedig megnyílt a föld!
Legalábbis úgy néz ki. Valójában egy nagyon keskeny és mély folyóvölgy halad keresztül ezen a völgyön. De teljesen úgy néz ki mintha valami földrengés szedte volna szét a környéket.

A kilátó a falu másik oldalán a folyó völgyre. A szakadék annyira mély hogy nem is látszik az alja ahol a folyó van.

A Quilotiai kráter teteje felé közeledve minden elmerült a ködben. Majdnem 4000 méteren ez viszonylag gyakori dolog. De szerencsére azért a köd nem akadály a lejutáshoz, csak kevéssé látványos a lemászás. A kráter átmérője 3 km, és a tó 280 méter mélyen van a kráter peremétől. Lejutni gyalog vagy szamáron lehet egy igencsak meredek úton. Lefelé kb. fél óra az út felfelé 1-2 óra, ami sokat elárul arról hogy mennyire meredek a terep. Ködben és esőben ráadásul eléggé csúszik is a homokos ösvény. Ez alapvetően nem veszélyes, csak nem jó érzés megfeküdni a szamár kakival aknázott sárban. Büszkén jelentem hogy mi esés nélkül leértünk.

Teljes felszerelésben.

Időnként megvillant a tó.

Lejjebb látszanak a szamarak akiket lestoppoltunk a visszafelé útra. Lefelé is eléggé fárasztó volt lejutni úgyhogy visszafelé semmi képen nem akartunk szamár nélkül menni. Ez eléggé jó ötlet volt, mert szamárháton is ránk sötétedett mire felértünk. A szamaragolás jó móka!

 Végre lent a kráterben!

Jó időben érdemes a kráter peremén körbe gyalogolni. A túra ösvény a perem körül 10 km.

A lagúnás kalandozás után még a sötétben leautóztunk Bañosba egy meleg fürdő reményében. Ecuadorban 5 órakor sötétedik és 6-ra mire kiértünk a kráterből már sötét volt. Viszont a helyi szállás lehetőségek eléggé alapszintűnek tűntek és nem voltunk benne biztosak hogy lenne-e meleg víz vagy fűtés. A hegyi út a sötétben érdekes volt, de minden elismerésünk az útépítőknek mert remekül ki van tapétázva az egész út fényvisszaverős botokkal meg korlátokkal.