Vonat kirándulás Urbinába

Pár hete szombaton kirándulni voltunk a helyi vonattal. Ecuadorban a vonat nem tömeg közlekedési eszköz napjainkban hanem turista látványosság. Az Ecuadori vasút kiépítése az egyik legnehezebb volt a világon mert az ország fele az Andokban van, nem kis hegyek között. Ezen kívül a sok földrengés és földcsuszamlás miatt eléggé sok karbantartásra volt szükség. Az 1990-es évekre viszont a fejlettebb közúti buszos és teherautós forgalom kiszorított a vonatot a közlekedésből és megszűnt a vonat közlekedés. 2008-ban viszont a kormány támogatásával nagyjából 500 kilométeren felújították a vasúttat és megkezdték a vonat kirándulásokat. Jelenleg 8 különböző színvonalas vonat kirándulásra lehet menni az ország különböző részeire és mindegyik útvonal nagyon népszerű. Én eddig két kiránduláson voltam és mind a kétszer tele volt a vonat. A különböző kirándulásokat a helyiek szervezik és üzemeltetik ami sokat segít a kis közösségeknek.

Mocha

Legutóbb Ambatóból mentünk Urbinába a "Tren del Hielo II" útvonalon. A kirándulás reggel 8-kor indul és délután 5-re ér vissza a városba. Három megálló van az úton, az első megálló Mocha aztán Urbina majd visszafelé Sevallos. Ezek a szakaszok kb. egy órás lassú zötykölődések szép zöld hegyek között. Az első megálló, Mocha, nem túl érdekes falu, de a vasút állomáson finom reggelit adnak. A legenda szerint régen egy kolostor volt a falu feletti hegytetőn, amiről a falu a nevét is kapta, de ma már semmi sincs meg belőle.

A szépen felújított vasútállomás.

Urbina

A második megálló, Urbina, a legmagasabb vasút állomás Ecuadorban 3609 méteres tenger szint feletti magassággal és itt lakik Baltazár az utolsó Chimborazoi jég bányász.

A vasút állomás és a vonat:

A Chimborazoból kicsit látszik a gleccserek alja.

A Carihuairazo vulkán a Chimborazo kis testvére.

Baltazár és a lánya a vasút állomás melletti kis múzeumban várt minket hogy elmondják mit csinál egy jég bányász. Baltazár 2 szamárral jár fel a Chimborazo gleccseréhez hogy jeget fejtsen. A kivésett jégtáblákat magas hegységi fűbe csomagolja, majd a szamarakkal leviszi a közeli városokba hogy ott eladja a jeget. 

Az út a gleccserig 4 óra a falutól gyalog. Manapság csak hobbiból jár fel a gleccserhez heti kétszer. Baltazár két testvére is jég kereskedőnek tanult, de ők fiatalabb korukban áttértek a mesterséges jég árulására, plusz napság a hűtők és a fagyasztók elterjedésével nincs már szükség jég árusokra.

A láma "simogató" az állomással szemben.

Hagyományos szalmatetős ház.

A házban természetesen tengeri malac karám is van. Régen ők voltak a legelérhetőbb hús forrás az Andokban. Valamiért a lámák annyira nem voltak népszerűek fogyasztásra. Lehet hogy azért mert a tengeri malacok finomabbak? 

Sevallos

Sevallosban ebédeltünk, meglátogattunk egy cukorka gyárat és egy cipő gyárat meg kaptunk egy órát hogy mászkáljunk a faluban. Ecuadorban sok falu van ami valamilyen kézműves termékről nevezetes. Sevallos például a kézzel készült cipőiről ismert. Sajnos egyre nehezebb a helyi cipő üzemeknek felvenniük a versenyt az olcsó kínai és dél-kelet ázsiai műanyag cipőkkel. 

A régi vasút állomás épületében múzeum van. Viszont a múzeum támogatás hiánya miatt nem üzemel, ezt egy tábla hirdeti az ajtón. A tulajdonos történész bácsi kicsit érdekes személyiség és nem kapott támogatást a helyi önkormányzattól. Amikor látta hogy fényképezzük a házat, kijött hozzánk és adott egy rövid ismertető anyagot a múzeumról. A leírással reklám is jött hogy ha szeretnénk zsugorított fejet venni, akkor neki éppen van egy amit eladna. (Ezeknek az árusítása amúgy illegális.)

Ebédelni a Maria Diocelina étterem láncban voltunk ahol a hagyományos Ecuadori menü a következő: zöldség leves sült vérrel, avokádóval és hagymával és hornado (sült sertés hús) mote-val (fehér kukorica) és tostado-val (pirított kukorica), plusz gyümölcs saláta és horchata tea. 

A dokumentum film (angolul):

 The Last Ice Merchant (El Último Hielero) from Sandy Patch on Vimeo.