Melbourne Zoo
Egész érdekes Ausztráliában a húsvéti szünet, nagypénteken kezdődik és a legtöbb dolog szerdáig zárva van. Ráadásul itt a nagypéntek a legnagyobb ünnep, mert akkor még a nagy áruházak is teljesen bezárnak, amik azért vasárna egy kicsit nyitva vannak. Tisztára kihalt volt pénteken a város. Hétfőn pedig ANZAC-day volt, ami az első világháborús megemlékezés, és ez mindig szünet. Mivel igy két szünetnap esett egybe az egyetem jófej módon adott nekünk egy plusz napot, igy nekünk még a szerda is szünet.
Szóval mivel pénteken kb. csak az állatkert volt nyitva a Sammel és a Srejával (Sam az angol postdoc lány, a Sreja pedig az indiai lány és egy héttel kezdte utánam a phdt)elmentünk megnézni a kengurukat. A Melbourni állatkert nagyon jó, 10 percre van vonattal a városközponttól egy jó nagy parkban. Maga az állatkert is jó nagy, tágas és nagyon szinvonalas. Több olyan részlege is van, ahol az állatok között lehet sétálni és a veszélyes állatoknak jó nagy kifutójuk van. A gorillák részlegében még én is ellaknék (persze gorillák nélkül), annyira jól meg van csinálva. Rácsok is csak ott vannak, ahol máshogy nem lehet megoldani a dolgot.
A kenguruk között pl. szabadon lehet sétálni. Vannak ugyan jelképes korlátok, de azok nem a kenguruknak szólnak, hanem a látogatóknak, hogy azért ne másszanak bele a kenguruk szájába. Amúgy meglehetősen lusták voltak pénteken, mert 1 kivételével mindegyik fekudt. Nagyon arisztokratikusan tudnak amúgy heverni, mert a hosszú lábaikat kinyújtják és a melső lábukon könyökölnek. Tisztára mintha valami római partyn lennének. Ngyon tetszett még, hogy a népszerű állatoknál megadott időben a gondozók rövid előadásokat tartanak.
A koaláknál pedig pont elkaptunk egy ilyet. Tehát most már tudom, hogy a koala tényle csal eszik és alszik, mert az eukaliptuszt jó nehéz megemészteni és ha a gyomra dolgozik, csak aludni van ereje. Aztán az eukaliptusz rendesen koptatja a fogukat is mert nagyon nehéz megrágni és a koala foga nem olyan mint a nyúlé vagy a wombatá, nem nől vissza. Szóval a koala sem egy észlény, mert iagzából jobban szivatja magát mint amennyi előnye van. De tény hogy még úgy is nagyon ari, ha csak alszik. Megtudtuk azt is, hogy a wombat a koala unokatestvére, ami eléggé érdekes, tekintve hogy a wombat úgy néz ki mint egy disznó és egy buldog keveréke.
A madárház is nagyon tetszett. Az lényegében olyan volt mint egy hatalmas kalitka egy szelet dzsungellel a közepén. Rámpákon meg hidakon keresztül lehetett sétálni a madarak között. Az ibiszek nagyon édesek és volt egy fekete kakadu, aki nagyon modell alkat volt. Az egyik bejárat mellett ült a táblán és annyira nyugodt volt, hogy 5 centiről lehetett fotózni és még pózolt is. A Sam teljesen oda volt érte. :)
A hüllőházban pedig láttam krokodilokat, amik kisebbek voltak mint ahogyan képzeltem őket, de végülis nem minden krokodil akkora, hogy egészben is lenyelhessen. Megnéztem a kigyókból is egy kissebb mintát, hogy mi az ami szembe jöhet velem esetleg a szabadban.
A pingvinek nagyon aranyosak és feltűnően szeretnek heringesedni. Tisztára össze voltak zsúfolódva és együtt mozogtak.
Alapvetően egésszen hasonló állatok vannak itt is mint máshol, ami nekem új volt, az a kenguru, a fán lakó kenguru, a pingvinek, a fókák meg még pár kifejezetten itteni állat. A kacsacsőrű emlőst sajnos nem láttuk, mert nagyon félénk és a vöröspanda is eléggé fent volt a fák csúcsán. Csak az látszott belőle hogy van ott valami a fán.
Eredetileg pár órásra terveztük az állatkertet, de mivel eléggé nagynak bizonyult, kb. 6 órába telt végignézni mindent. Fél 5-kor amikor kijöttünk, annyira fáradtak voltunk, hogy kishiján bealudtunk a 2x10 perces vonatúton. De nagyon megérte.
Képek is lesznek, majd valamikor a héten talán, mert én ügyesen otthon felejtettem a fényképezőt, de a többiek helyettem is fényképeztek.
Tegnap este pedig elmentem a St. Kilda strandra megnézni a szabadban is a pingvineket. A hullámtörő kövi között laknak ugyanis pingvinek. Naplemente körül, amikor kijönnek a vizből meg lehet őket nézni. Van egy külön rámpa is, ahonnan lehet bámészkodni. És nem is nehéz megtalálni őket, mert jó sokan jönnek pingvinnézőbe, és ott a pingvin, ahol a tömeg.
Szóval mivel pénteken kb. csak az állatkert volt nyitva a Sammel és a Srejával (Sam az angol postdoc lány, a Sreja pedig az indiai lány és egy héttel kezdte utánam a phdt)elmentünk megnézni a kengurukat. A Melbourni állatkert nagyon jó, 10 percre van vonattal a városközponttól egy jó nagy parkban. Maga az állatkert is jó nagy, tágas és nagyon szinvonalas. Több olyan részlege is van, ahol az állatok között lehet sétálni és a veszélyes állatoknak jó nagy kifutójuk van. A gorillák részlegében még én is ellaknék (persze gorillák nélkül), annyira jól meg van csinálva. Rácsok is csak ott vannak, ahol máshogy nem lehet megoldani a dolgot.
A kenguruk között pl. szabadon lehet sétálni. Vannak ugyan jelképes korlátok, de azok nem a kenguruknak szólnak, hanem a látogatóknak, hogy azért ne másszanak bele a kenguruk szájába. Amúgy meglehetősen lusták voltak pénteken, mert 1 kivételével mindegyik fekudt. Nagyon arisztokratikusan tudnak amúgy heverni, mert a hosszú lábaikat kinyújtják és a melső lábukon könyökölnek. Tisztára mintha valami római partyn lennének. Ngyon tetszett még, hogy a népszerű állatoknál megadott időben a gondozók rövid előadásokat tartanak.
A koaláknál pedig pont elkaptunk egy ilyet. Tehát most már tudom, hogy a koala tényle csal eszik és alszik, mert az eukaliptuszt jó nehéz megemészteni és ha a gyomra dolgozik, csak aludni van ereje. Aztán az eukaliptusz rendesen koptatja a fogukat is mert nagyon nehéz megrágni és a koala foga nem olyan mint a nyúlé vagy a wombatá, nem nől vissza. Szóval a koala sem egy észlény, mert iagzából jobban szivatja magát mint amennyi előnye van. De tény hogy még úgy is nagyon ari, ha csak alszik. Megtudtuk azt is, hogy a wombat a koala unokatestvére, ami eléggé érdekes, tekintve hogy a wombat úgy néz ki mint egy disznó és egy buldog keveréke.
A madárház is nagyon tetszett. Az lényegében olyan volt mint egy hatalmas kalitka egy szelet dzsungellel a közepén. Rámpákon meg hidakon keresztül lehetett sétálni a madarak között. Az ibiszek nagyon édesek és volt egy fekete kakadu, aki nagyon modell alkat volt. Az egyik bejárat mellett ült a táblán és annyira nyugodt volt, hogy 5 centiről lehetett fotózni és még pózolt is. A Sam teljesen oda volt érte. :)
A hüllőházban pedig láttam krokodilokat, amik kisebbek voltak mint ahogyan képzeltem őket, de végülis nem minden krokodil akkora, hogy egészben is lenyelhessen. Megnéztem a kigyókból is egy kissebb mintát, hogy mi az ami szembe jöhet velem esetleg a szabadban.
A pingvinek nagyon aranyosak és feltűnően szeretnek heringesedni. Tisztára össze voltak zsúfolódva és együtt mozogtak.
Alapvetően egésszen hasonló állatok vannak itt is mint máshol, ami nekem új volt, az a kenguru, a fán lakó kenguru, a pingvinek, a fókák meg még pár kifejezetten itteni állat. A kacsacsőrű emlőst sajnos nem láttuk, mert nagyon félénk és a vöröspanda is eléggé fent volt a fák csúcsán. Csak az látszott belőle hogy van ott valami a fán.
Eredetileg pár órásra terveztük az állatkertet, de mivel eléggé nagynak bizonyult, kb. 6 órába telt végignézni mindent. Fél 5-kor amikor kijöttünk, annyira fáradtak voltunk, hogy kishiján bealudtunk a 2x10 perces vonatúton. De nagyon megérte.
Képek is lesznek, majd valamikor a héten talán, mert én ügyesen otthon felejtettem a fényképezőt, de a többiek helyettem is fényképeztek.
Tegnap este pedig elmentem a St. Kilda strandra megnézni a szabadban is a pingvineket. A hullámtörő kövi között laknak ugyanis pingvinek. Naplemente körül, amikor kijönnek a vizből meg lehet őket nézni. Van egy külön rámpa is, ahonnan lehet bámészkodni. És nem is nehéz megtalálni őket, mert jó sokan jönnek pingvinnézőbe, és ott a pingvin, ahol a tömeg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése