Megint Sydney
Sydney továbbra is csodás, fôleg ha süt a nap... ez az utóbbi 6 napban nem nagyon volt az eset. Folyamatosan szakad az esô és nem kicsit, hanem nagyon! grrr! Amióta itt vagyok komoly kompexusom lett az idôjárás, amibôl, itt úgy tûnik hogy bôven van. Csak, hogy legendákat is meséljek, az egyik ismerôsöm mondta, hogy a tavasszal, (ami itt ôsz) egy hónapon keresztül szakadt így az esô, mint most a héten. Folyamatosan 90% körüli volt a páratartalom, nem száradtak meg a ruhák és bepenészesedett a kocsija. Amiben az igazán durva az, hogy cabriója van!
Viszont legalább szombaton sütött a nap, szóval lementem a kínai kertbe, mert az ígéretesnek tûnt.
Elôszöris néhány kép a Jacaranda fákról (magyarosan: Zsakaranda), mert ezek a kedvenceim. :D Már amikor csütörtökön megérkeztem, akkor szemet szúrtak a vonatról. Egy rakat kék/lila "lombú" fa, a rengeteg zöld közözött. Nagyon feltûnô, nagyon mutatós, totál megfogott! Közelebbrôl megvizsgálva kiderült, hogy nem a fa lombja lila, hanem a virágja, csak amikor virágzik, nem nagyon van rajta zöld levél.
Aztán a kínai kert, ami egy rövid séta a Darling Harbourból:
Áradoztam már a vízparti történetrôl, de a kínai kert kapcsán most megint fokok. Haha! Szóval a Vízperti történet a nagyon vagány középkori kínai sztori a 108 hôsröl, akik nagyon vagányak, többnyire rablók és banditák, ámde jó arcok, pont mint Robin Hood, de a vízparton laknak - mocsár, tó, palota, fûzfák - és többen vannak, szóval hatványozódik a vagányság. :D Tehát a - tó, fûzfa, kínai pavilonok - kombó totál belerepíti az embert a nosztalgiahullámba. És mivel én olyan jó vagyok a random asszociációkban, eszembe jutott a kedvenc részem, amikor a Tigrisölô Vu Szung (totál kedvencem) a hegyszorosban volt a fogadóséknál vendégségben, miután a fogadósné (imertebb nevén: Ördögök anyja) véletlenül majdnem földolgozta húsgombócnak. Na akkor, a nagy egymásratalálás után, a szakadék szélén ültek a szôlôskertben és vígan ettek meg ittak. Abszolúte idill! Mondjuk lehet hogy fûzfák voltak és nem szôlô, de az majdnem mindegy. Ilyen kell nekem is!
Aztán a facebookon már reklámozott haverom:
Miután mindent körbevizslattam a kertben, leültem a kávézó teraszán egy csokis turmixszal, hogy olvassak egy kicsit az idillben. Aztán egyszer csak felbukkant egy noisy miner (a kedvenc madaram) és elkezdte dézsmálni a muffinos papírról a morzsákat. Frankón az orrom elôt. De gondoltam békén hagyom, mert ô a kedvencem. Aztán persze többször is visszajött, egyszer egy jókora pókkal a csôrében. Szóval már tudom, hogy ha nem sütit eszik, akkor pókot fogyaszt. Brrrr...
Majd kis idô múlva megjelent valami jobbra tôllem a sarokban. Hmmm, egy jó nagy gyík, amit az egyszerûség kedvért nevezzünk leguán pajtinak, mert dunsztom sincs, hogy valóban micsoda. De nagyon cuki!!! Aztán némi mozdulatlan terepfelmérés után, elindult körbe a taraszon. :D Ennek volt aki örült, és körbefényképezte a drágát, mint én, aztán volt aki kicsit félt, és 3 székkel arrébb ült és felhúzta a lábát. Haha! :D
Kettes számú leguán pajti, random a járdán:
Az itteni mûvészet újjabb random csodája. Birkák, valami álvánnyal...
Aztán, amit nagyon csípek, hogy a Darling Harbourban a közlekedési hidak alatti aluljáróban pálmafák, szökôkút és szinpad van! Így kell berendezni egy beton viadukt alsó felét, hogy a fél város ott lógjon a környéken. :)
Érezzük át: felfújhatós mikulás a kikötôben és a rövidnacis random népek:
Itt a strandon van a karácsonyi buli! Ehhez soha nem tudnék hozzászokni. De határozottan vicces élmény. :D
Hazafelé találtam egy falka kakadut a pázsiton, merthogy itt nem veréb, hanem kakdu van! (Jól van, beismerem, többnyire szarkák vannak, meg sirályok, meg noisy miner, de van amikor kakaduk!)
Viszont legalább szombaton sütött a nap, szóval lementem a kínai kertbe, mert az ígéretesnek tûnt.
Elôszöris néhány kép a Jacaranda fákról (magyarosan: Zsakaranda), mert ezek a kedvenceim. :D Már amikor csütörtökön megérkeztem, akkor szemet szúrtak a vonatról. Egy rakat kék/lila "lombú" fa, a rengeteg zöld közözött. Nagyon feltûnô, nagyon mutatós, totál megfogott! Közelebbrôl megvizsgálva kiderült, hogy nem a fa lombja lila, hanem a virágja, csak amikor virágzik, nem nagyon van rajta zöld levél.
Aztán a kínai kert, ami egy rövid séta a Darling Harbourból:
Áradoztam már a vízparti történetrôl, de a kínai kert kapcsán most megint fokok. Haha! Szóval a Vízperti történet a nagyon vagány középkori kínai sztori a 108 hôsröl, akik nagyon vagányak, többnyire rablók és banditák, ámde jó arcok, pont mint Robin Hood, de a vízparton laknak - mocsár, tó, palota, fûzfák - és többen vannak, szóval hatványozódik a vagányság. :D Tehát a - tó, fûzfa, kínai pavilonok - kombó totál belerepíti az embert a nosztalgiahullámba. És mivel én olyan jó vagyok a random asszociációkban, eszembe jutott a kedvenc részem, amikor a Tigrisölô Vu Szung (totál kedvencem) a hegyszorosban volt a fogadóséknál vendégségben, miután a fogadósné (imertebb nevén: Ördögök anyja) véletlenül majdnem földolgozta húsgombócnak. Na akkor, a nagy egymásratalálás után, a szakadék szélén ültek a szôlôskertben és vígan ettek meg ittak. Abszolúte idill! Mondjuk lehet hogy fûzfák voltak és nem szôlô, de az majdnem mindegy. Ilyen kell nekem is!
Aztán a facebookon már reklámozott haverom:
Miután mindent körbevizslattam a kertben, leültem a kávézó teraszán egy csokis turmixszal, hogy olvassak egy kicsit az idillben. Aztán egyszer csak felbukkant egy noisy miner (a kedvenc madaram) és elkezdte dézsmálni a muffinos papírról a morzsákat. Frankón az orrom elôt. De gondoltam békén hagyom, mert ô a kedvencem. Aztán persze többször is visszajött, egyszer egy jókora pókkal a csôrében. Szóval már tudom, hogy ha nem sütit eszik, akkor pókot fogyaszt. Brrrr...
Majd kis idô múlva megjelent valami jobbra tôllem a sarokban. Hmmm, egy jó nagy gyík, amit az egyszerûség kedvért nevezzünk leguán pajtinak, mert dunsztom sincs, hogy valóban micsoda. De nagyon cuki!!! Aztán némi mozdulatlan terepfelmérés után, elindult körbe a taraszon. :D Ennek volt aki örült, és körbefényképezte a drágát, mint én, aztán volt aki kicsit félt, és 3 székkel arrébb ült és felhúzta a lábát. Haha! :D
Kettes számú leguán pajti, random a járdán:
Az itteni mûvészet újjabb random csodája. Birkák, valami álvánnyal...
Aztán, amit nagyon csípek, hogy a Darling Harbourban a közlekedési hidak alatti aluljáróban pálmafák, szökôkút és szinpad van! Így kell berendezni egy beton viadukt alsó felét, hogy a fél város ott lógjon a környéken. :)
Érezzük át: felfújhatós mikulás a kikötôben és a rövidnacis random népek:
Itt a strandon van a karácsonyi buli! Ehhez soha nem tudnék hozzászokni. De határozottan vicces élmény. :D
Hazafelé találtam egy falka kakadut a pázsiton, merthogy itt nem veréb, hanem kakdu van! (Jól van, beismerem, többnyire szarkák vannak, meg sirályok, meg noisy miner, de van amikor kakaduk!)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése