Sawn Rocks

Folytatás az elôzô bejegyzéshez:
Sikeresen beszererztem a Paola képeit szóval ennek örömére, íme én és a távcsövek:

Aztán mivel anyukám kiváncsi volt a városra, itt egy kép Narrabrirôl kora este. És ha már itt tarttok akkor némi általános tudnivaló Narrabrirôl:
Narrabri egy 6000 fôs kisváros, nagyjából 520 km-re észak-nyugatra Sydneytôl. Odajutni leginkább repülôvel lehet, bár van napi rendszerességû vonat járat is Sydneybôl de az nagyjából 7 óra, repülôvel meg kicsit több mint egy óra.Van egy folyója is a vearosnak, ami szeret áradni ha sokat esik az esô. Amikor elôször voltam ott tavaly decemberben kicsit izgultam, hogy minden rendben lesz-e mert akkor épp volt egy kis árvíz. Szerencsére az a rész ahol a távcsövek vannak rendben volt. Amúgy a város leginkább mezôgazdaságból él meg újjabban szén bányászatból is, mert nemrég találtak valahol a közleben szenet. A fô mezôgazdasági termék a gyapot. Még gyapot kutató intézet és gyapot múzeum is van a városban.

Így a képekrôl eszembe jutott, hogy hétfô este konferenci vacsorán voltunk Wee Waa-ban, ami a szomszéd kisváros. Rádió csillagászokhoz méltó képpen felhívnám a figyelmet a fogókra és a drótra az asztalon! Csapatépítésí céllal ugyanis az ausztráliban igen népszerû kvíz est volt összekötve a vacsorával, ahol a bónusz feladat az volt hogy távcsövet kellett kreálni egy köteg drótból.

A Paola jovoltából van egy ilyen zseniális képem is a kedvenc madaraimról a Noisy Minerekrôl:

Pénteken délután pedig kirándulni voltunk a közeli hegyekben. A Sawn rocks a távcsövek mellett a környék fô látványossága. Nagyjából egy óra busz útra van Narrabritôl és mindenképpen érdemes megnézni. 

Egy kellemes kiépített séta útvonal vezet a parkoleotól a sziklákhoz, ahol a kilátóról ilyen látványos képeket lehet készíteni:

Mint látható a képeken a Sawn rocks bazalt orgonákat takar, mint amilyenek a Badacsonyban is vannak, bár azok jóval kerekebbek. De a lényeg ugyanaz, amikor a kiömlött láva megszileardul, szétrepedezik és ilyen menô orgonák lesznek belôlle. Éljenek a láva kiöntések! :)

A kilátóról pedig volt egy lépcsôsor lefelé egy per pillanat kiszáradt folyó völgybe, ami az egyik oldalon tele volt leszakadt orgona darabokkal. Tisztára olyan volt mintha valami ôsi romok között lettünk volna a Gyûrük Úrából.

Ez pedig a folyóvölgy oldal. Ugye látszik a képen hogy balra egy kellemesen meredek hegyoldal van, ami nem néz ki éppen járhatónak? Nos, igen ösvény nem volt, de eléggé csábítónak nézett ki a kilátás fentrôl, szóval nekiestük. Félúton felfelé, amikor kishíján függôleges lett a terep, megfordult a fejemben, hogy ez talán nem volt a legjobb ötlet, mert itt majd le is kell menni, de mivel ekkorra már majdnem mindenki felfelé mászott, egye fene felkapaszkodtunk a sziklák tetejére.

A kilátás miatt, bôven megérte a dolog.

Elôbb utóbb mindenki felért. :) És végül mindenki sikeresen le is jutott a hegyrôl.