Kalandok a városban
Ezt a bejegyzést eredetileg tegnap este írtam, aztán egy ügyes mozdulattal sikerült eltüntetnem másfél óra munkáját ...
Szóval a második változat:
Tegnap kalandos felfedezô úton voltunk a városban. Az eredeti terv kajakozás vagy valamilyan egyébb csónakozás volt a folyón, amibôl végülis jó sok eltévedés és séta lett a napsütötte parkokban. Igazából már ott gyanús lehetett volna a dolog, hogy csak annyit tudtunk elôrre hogy a térképen hol van a csónakház, de senki sem tudta pontosan hogy hogyan lehet odajutni. De mivel szép idô volt és elvileg nem volt nagyon messze a cél lazán nekivágtunk vaktában, hogy a telefonos GPS majd odavezet. Az elsô akadályt, a villamost még lazán vettük, mert az ismerôs útvonalon közlekedett. Az utánna következô helyes buszt megtalálni már kicsit nehezebb feladat volt. Felszállni a buszra a jó irányba pedig még nehezebb. Miután száguldottunk vagy 10 percet a rossz irányba rájöttünk, hogy itt valami nem ok. A következô busz a másik irányba nagyjából fél óra múlva jött is, nagyjából akkor amikorra ki kellett volna érnünk a csónakházhoz, hogy még bérelhessünk valamit. De a kaland itt még közel sem ért véget, mert egy megállóval késôbb szálltunk le a buszról mint kellett volna és így a folyónak a másik oldalán kötöttünk ki mint ahol kellett volna. Persze fogalmunk sem volt, hogy hol vagyunk, úgyhogy találomra elindultonk a folyó partján, hogy ha csónakázni már nem tudunk, akkor legalább sétáljunk kicsit a parkban a napsütésben.
Ez az egyik dolog amit nagyon szeretek Melbournben, hogy rengeteg a zöld terület. Nagyjából minden kerületnek van legalább egy nagyobbacska parkja, sok nagy park van és azt hiszem majdnem végig van bicigliút a folyó mentén ilyen csinos kis parkos környezetben mint ami a képen látható:
Ez a legmenôbb bicigli út jelzés amivel eddíg találkoztam. Van rajta felhôkarcoló, mert a belváros alig pár kerületnyi távolságban van, biciglis és még kutyák is. :)
Azon a szakaszon ahol voltunk van egy iskola is, aminek van egy hatalmas 'gyakorló tanyája' vagy valami olyasmi.
Láttunk a folyó mentén egy rakat kis zöldséges ágyást vagy legalábbis parcellákat amiken valamilyen növényeket termesztenek. Volt tanyaház is:
meg az Ausztráliában elengedhetetlen szélkerék:
és persze állatok is. Voltak lovak, birkák, tehenek és még egy kis méhészet is.
Egy kiadósabb séta után végülis átkeveredtünk a folyónak a jó oldalára és betájoltuk, hogy tulajdonképpen milyen irányba kellene mennünk a csónakház felé.
A folyó jó oldalán eléggé megnyerô volt a kilátás :)
Ausztrál mértékegységekkel a belváros tisztára közel volt, csupán 2-3 kerületnyire.
És 2 órával késôbb mint ahogy szerettük volna, oda is értünk a csónakházhoz. Juhú! Szerencsére a büfé még nyitva volt, úgyhogy megjutalmaztuk magunkat egy kis jégkrémmel és kifújtuk magunkat az eléggé idilli környezetben. Az is kiderült, hogy itt nem csak csónakot lehet bérelni, hanem érdemes mondjuk az egész délutánra lejönni és piknikezni is kicsit a csónakázás mellett, mert mindenki más is azt csinálta és bôven voltak a parkban a folyó mellett. Jégkrém éves közben meg is lett az új terv, hogy ha a követezô hétvégén jó idô lesz, akkor csónakázni és piknikezni jövünk ide.
Persze a kalandoknak itt még nem volt vége, mert visszafelé is eltévedtünk a rövidebb utat keresve a buszmegállóhoz. Némi bóklászás után kiderült, hogy a legközelebbi buszmegálló kb. 5 perc sétára van a csónakháztól ha tudod hogy melyik irányba menjél és az a buszmegálló pont az eggyel korábbi mint ahol eredetileg leszáltunk odafelé. Végülis megismertünk egy újjabb részt a városból, felderítettük a terepet egy következô kiránduláshoz és összességében egy eléggé kellemes délutánt sétáltunk a napsütésben. :)
Szóval a második változat:
Tegnap kalandos felfedezô úton voltunk a városban. Az eredeti terv kajakozás vagy valamilyan egyébb csónakozás volt a folyón, amibôl végülis jó sok eltévedés és séta lett a napsütötte parkokban. Igazából már ott gyanús lehetett volna a dolog, hogy csak annyit tudtunk elôrre hogy a térképen hol van a csónakház, de senki sem tudta pontosan hogy hogyan lehet odajutni. De mivel szép idô volt és elvileg nem volt nagyon messze a cél lazán nekivágtunk vaktában, hogy a telefonos GPS majd odavezet. Az elsô akadályt, a villamost még lazán vettük, mert az ismerôs útvonalon közlekedett. Az utánna következô helyes buszt megtalálni már kicsit nehezebb feladat volt. Felszállni a buszra a jó irányba pedig még nehezebb. Miután száguldottunk vagy 10 percet a rossz irányba rájöttünk, hogy itt valami nem ok. A következô busz a másik irányba nagyjából fél óra múlva jött is, nagyjából akkor amikorra ki kellett volna érnünk a csónakházhoz, hogy még bérelhessünk valamit. De a kaland itt még közel sem ért véget, mert egy megállóval késôbb szálltunk le a buszról mint kellett volna és így a folyónak a másik oldalán kötöttünk ki mint ahol kellett volna. Persze fogalmunk sem volt, hogy hol vagyunk, úgyhogy találomra elindultonk a folyó partján, hogy ha csónakázni már nem tudunk, akkor legalább sétáljunk kicsit a parkban a napsütésben.
Ez az egyik dolog amit nagyon szeretek Melbournben, hogy rengeteg a zöld terület. Nagyjából minden kerületnek van legalább egy nagyobbacska parkja, sok nagy park van és azt hiszem majdnem végig van bicigliút a folyó mentén ilyen csinos kis parkos környezetben mint ami a képen látható:
Ez a legmenôbb bicigli út jelzés amivel eddíg találkoztam. Van rajta felhôkarcoló, mert a belváros alig pár kerületnyi távolságban van, biciglis és még kutyák is. :)
Azon a szakaszon ahol voltunk van egy iskola is, aminek van egy hatalmas 'gyakorló tanyája' vagy valami olyasmi.
Láttunk a folyó mentén egy rakat kis zöldséges ágyást vagy legalábbis parcellákat amiken valamilyen növényeket termesztenek. Volt tanyaház is:
meg az Ausztráliában elengedhetetlen szélkerék:
és persze állatok is. Voltak lovak, birkák, tehenek és még egy kis méhészet is.
Egy kiadósabb séta után végülis átkeveredtünk a folyónak a jó oldalára és betájoltuk, hogy tulajdonképpen milyen irányba kellene mennünk a csónakház felé.
A folyó jó oldalán eléggé megnyerô volt a kilátás :)
Ausztrál mértékegységekkel a belváros tisztára közel volt, csupán 2-3 kerületnyire.
És 2 órával késôbb mint ahogy szerettük volna, oda is értünk a csónakházhoz. Juhú! Szerencsére a büfé még nyitva volt, úgyhogy megjutalmaztuk magunkat egy kis jégkrémmel és kifújtuk magunkat az eléggé idilli környezetben. Az is kiderült, hogy itt nem csak csónakot lehet bérelni, hanem érdemes mondjuk az egész délutánra lejönni és piknikezni is kicsit a csónakázás mellett, mert mindenki más is azt csinálta és bôven voltak a parkban a folyó mellett. Jégkrém éves közben meg is lett az új terv, hogy ha a követezô hétvégén jó idô lesz, akkor csónakázni és piknikezni jövünk ide.
Persze a kalandoknak itt még nem volt vége, mert visszafelé is eltévedtünk a rövidebb utat keresve a buszmegállóhoz. Némi bóklászás után kiderült, hogy a legközelebbi buszmegálló kb. 5 perc sétára van a csónakháztól ha tudod hogy melyik irányba menjél és az a buszmegálló pont az eggyel korábbi mint ahol eredetileg leszáltunk odafelé. Végülis megismertünk egy újjabb részt a városból, felderítettük a terepet egy következô kiránduláshoz és összességében egy eléggé kellemes délutánt sétáltunk a napsütésben. :)
Hűű, mennyi bejegyzés... Lesz mit olvasni :)
VálaszTörlés