Tenger part, hullámok, koalák

Múlt hétvégén a lóversenyre való tekintettel hosszú hétvege volt, úgyhogy kirándultunk kicsit. Mondjuk igazából a hétfô munka nap let volna és csak a kedd szünet, de ez az egyetemen senkit nem zavart és mindenki ellógta a hétfôt is.

Az uticél a Great Ocean Road volt, ami a látványos part menti autó út Melbourntôl nyugatra. Kis csapatunk többsége ugyan már járt arrafelé, de gondoltuk, hogy részletesebben is felderítjûk a terepet, mert a tengerpart mindíg érdekes és ráadásul egy csomó túra útvonal is akad arrafelé amit érdemes bejárni.

Indulás elôtt: 

Menô kilátás az autópályáról:

Egy kis szelet Victoriából (Melbourne Victoria államban van):

Az elsô állomás Torquay volt és a Fish and Chips büfé, mert a kaja az elsô és ha már a tengerpartra megyünk akkor legyünk stílusosak. A Fish and Chips, avagy a sült hal sült krumplival hagyományos angol kaja, amit az angolok ide is magukkal hoztak. És nem csoda, hogy népszerû, mert relatíve olcsó, álltalában hatalamas adag és az egyik leg egészségtelenebb kaja, amit el lehet képzelni. A fritôzben sült halat és krumplit akár instant szívrohamnak is hívhatnánk, bár me kell hagyni hogy azért néha erre is szüksége van az embernek.

Ebéd után a következô állomás Bells Beach, a híres szörfös strand volt.

Szörf versenyeket is tartanak ezen a strandon. Tele is volt a víz szörfözôkkel.

Aztán úgy döntöttünk, hogy kicsit túrázni is szeretnénk. Lorne körül pedig van pár kellemes túra útvonal amit érdemes megnézni. Mi az Erskin vízeséshez mentünk fel egy erdei ösvényen. Eléggé szép hely, és ahogy a tábla is mutatta, már az 1800as évek végén is népszerû volt.

A vízesés kb. 30 méter magas.

És jó móka a kövek között cstangolni.

Sajnos a vízesésnél meghalt a fényképezô gépem, úgyhogy innentôl a Paula képei következnek.

Lementünk megnézni a koalákat is. A Cape Outway világító torony felé vezetô út mentén ugyanis tel vannak a fák koalákkal az út meg koalákat fényképezô túristákkal. Természetesen mi is lelkesen fényképezgettünk. Fôleg ha mozogtak, mert a koala természetes állapota az alvás. Napi 16-18 órát alszanak, a maradék idôben meg esznek.

Vasárnap reggel eléggé szép napsütéses idô volt, úgyhogy strandolni is akartunk kicsit, vagy legalább a strand mentén túrázni. Ehhez persze sikerült megtalálnunk valószínûleg a leg izgalmasabb helyet. A Wreck Beach, avagy a hajó roncs part igencsak látványos és a nevének mefelelôen tele van mindenféle érdekes sziklákkal. Ráadásul megtalálni sem kis dolog, mert csak egy hihetetlenül kanyargós és meredek salakos út vezet le hozzá mindenféle tanyák és erdôk között. Mondjuk a strandolásból nem sok minden lett, mert a víz jég hideg volt és bokánál méllyebbre senki sem volt hajlandó bemenni.

Természetesen a 12 apostolt is megnéztük.

És a Loch Ard öbölbe is lementünk, ami szintén kihagyhatatlan. Ott le lehet menni a sziklafalak közé a strandra egy elszigetelt kis öbölbe, ahol a sziklafalakban 2 jó nagy csepkôbarlang is van. Továbbá ez a hely egy tragikus hajótörésrôl is híres. A Loch Ard nevû hajó itt futott zátonyra 1878-ban és a hajótörést csak ketten élték túl. Egy fiatal tengerész és egy fital lány, akit a tengerész mentett ki a vízbôl. Ôk ketten a helyi hírességek, akikkel lépten-nyomon találkozik az ember a környéken.

Hivatalosan a Great Ocen Road vége Warrnamboolban van, ami egy viszonylag nagyobbacska városka. Az ottani nevezetesség pedig a skanzen, ami egy 1800as évek beli halászfalu rekonstrukciója. Mondjuk nem annyira profi a hely mint Ballarat-ban az arany bányász falu, de azért ha arra jár az ember, érdemes benézni.

A kirándulás ezzel a programmal három nap volt. Alapvetôen a legfontosabb dolgokat egy-másfél nap alatt me lehet neezni de azért érdemes egy kicsit több idôt rászánni erre a környékre.