Veszélyes bestiák a rejtélyes kotinensrôl

Ez a bejegyzés visszamenôleg még a Great Ocen Road-i kiránduláshoz tartozik, ahol annyi érdekes állattal találkoztunk a hétvége alatt, hogy gondoltam adok nekik egy egész bejegyzést.

Kezdôdött a dolog azzal, hogy láttunk valami delfin szerüt az Oceánban. Hogy pontosan mi volt azt kicsit nehéz megmondani mert nagyrészt víz alatt volt, de volt neki uszonya és delfin színe volt. A B verzió, hogy cápa volt... Mielôtt kicsit megfagyna a vér az erekben, mi nem voltunk a vízben. Az egyik srác hasonló módon kiszúrt egy fókát a vízben, de további szemtanúk hiányában sajnos nem lett a dolog megerôsítve. Az míndíg gyanús ha csak egy valaki látta a bestiát.

Aztán az erdei túránk elején találtunk egy hangyászsünt az ösvény menti bozótosban. Nagyon kis aranyos volt, mondjuk lehet hogy kicsit sokkoltuk szegényt ahogy körbeugráltuk a fényképezôgéppel. De végig tisztes legalább egy méteres távolságban voltunk tôlle.

Az én kalauzolásommal lementünk a koala lelôhelyre is. Állítólag a világító torony felé vezetô úton mindíg vannak koalák. Amit a tapasztalat alá is támaszt. Most még több koalát láttunk mint tavasszal.

Helyenként úgy ültek a fákon mint a fagyöngy:

És ezen a képen csodálatosan látszik, hogy honnan jön a drop bear (avagy a potyógós medvék) legendája. Ez a medve teljesen úgy fest mintha valakinek az arcát készülne letépni ... vérszomjas.

Ja, igen, a potyogós medvék a vérszomlyas kalák a hatalmas karmokkal és a sötétben vörösen izzó szemekkel, akik elôszeretettel vetik rá magukat a gyanútlan turistákra. Mellesleg az ausztrálok szeretnek Münchauseni történeteket mesélni mindenkinek.

Baba koalák is voltak. Hát nem cuki?

Vasárnap ebéd közben láttunk pár igencsak szép papagályt:

 Kicsi gyík is volt a 12 apostolnál:

Ezen kívül pedig szegény Camilla majdnem rálépet egy kígyóra amikor lefelé mentünk egy lépcsôsoron a bozótosba. Szerencsére a kígyó jobban megilyedt mint mi és gyorsan eliszkolt, de azután jobban trappoltunk. A trappolás állítólag elijeszti a legtöbb kígyót. A kis tehén - nagy tehén tábla, mint kiderült nem volt alaptalan. A szuper kanyargós és meredek ösvényen ugyanis visszafelé találtunk teheneket is az út közepén, akik meglehetôsen idegesen illetve rosszallóan méregettek minket. Láttunk egy rakat pingvin lábnyomot is a tengerparton, mert van ahová csak a pingvinek mehetnek. Mint pl, a London Bridge nevû formáció melletti tengerpartra.

Végül pedig pók is volt a sarokban. Szegény Elisa majdnem leugrott az emeletes ágyról amikor meglátta a kaszáspókot az ágya fölött.

Összességében véve eléggé sikeres kirándulás volt ez még az egzotikus állatok szempontjából is.
(A fényképek a Paolatól vannak)