Este az állatkertben

 Itt van ôsz Melbournben. Mindenhol száraz levelek hevernek az utcán, már ahol import európai fák vannak mert az ôshonos eukaliptusz örökzöld és csak a bozóttûzben hullatja a levelét, és hideg van.

Szombaton meglátogattuk a múzeumot az ásvány gyûjtemény megcsodálása céljából. A Melbourne Múzeum eléggé menô és sok-sok érdekes dolgot tartalmaz amit egyszerre kb. lehetetlen mind megnézni szóval érdemes újra meg újra meglátogatni. Fôleg mert diákigazolvánnyal ingyenes az öszes állandó kiállítás. Az ásvány gyûjtemény jó nagynak bizonyult, sok színes csillogó ásvánnyal, hatalmas arany rögökkel, amit valahol a környéken bányásztak, egy talicskányi meteorit darabbal és a legnagyobb rózsaszín gyémánttal.

Az ásványok szerencsés elhelyezésének köszönhetôen pedig megnéztük a dinoszaurusz csontváz szekciót is, ami közvetlen a kövek mellett van. A Melbourni múzeumnak ugyanis eléggé híres a dinó gyûjteménye is. Van itt kicsitôl a böszme nagy dinoszauruszig minden. Azt hiszem a legnagyobb példány kb. akkora lehet mint egy termetes bálna.

A múzeumozás után kissé megéheztünk, úgyhogy elmentünk az egyik spanyol fánkos étterem láncba ahol olyan forró csokit adnak ami simán kitesz egy uzsonnát. Ebben a cukrászdában húsvétkor már megtapasztaltuk hogy van olyan hogy túl sok csoki, mert egyszerre egy sütit meg egy forró csokkit képtelenség megenni itt, még úgy is hogy minden nagyon finom.

 Ezen a ponton lassan kezdet sötétedni úgyhogy ideje volt elindulni az állatkertbe. Az Elisa, az egyik olasz lány az intézetben felvetette, hogy az állatkertnek vannak esti programjai és, hogy érdekes lenne megnézni egyet. Szóval beneveztünk egy esti túrára. A program este 7-kor kezdôdik, amikor már bôven zárva van az állatkert és jó sötét van. Minden résztvevô kap egy virtuális túravezetôt egy nyakba akasztható iPod formájában, ami aztán nagyjából egy órát elkaluzol az állatok között. Az elsô lépés hogy választani kell 2 állatt közül, hogy melyik a nagyobb kedvenc és ez alapján csinálnak 2 csoportot. Aztán elindítják a csoportokat a sötét állatkertben egy körútra. Nálunk a választás pingvin vagy zsiráf volt. Én a zsáráf túrára mentem az Elisa meg a pingvinre, mert nagy pingvin rajongó. A zsiráfok felé haladva megnéztük az oroszlánokat, valami délamerikai malac szerûséget, a tapírt, aki nem volt látható, a zebrákat meg a zsiráfokat itt-ott egy-két random oposszummal tûzdelve a kifutókat. Útközben pedig mindenféle érdekes állatkerti történetet meséltek meg persze mindenféle érdekesseegeket az aktuális állatokról. Az oroszlánok külön nagyon érdekesek voltak, mert amikor náluk voltunk egy történet ment arról hogy egyszer valaki bemászott hozzájuk, akit rendesen megettek másnap reggelre és amíg ez a történet ment szépen elôosontak az oroszlánok és zenei aláfestésként ordítottak. Zseniálisan idôzítve a történethez. Kicsit gyanakodtam is, hogy vajon igaziak-e vagy hogy valami gondozó terelgeti-e ôket a megfelô idôzítésel? Végülis azt hiszem igaziak voltak, mert a tapír nem volt sehol, szóval ha azt nem terelik akkor gondolom az oroszlánokat sem. Volt egy kis játék is útközben meg mindenféle interaktív kattintgatás az iPodon, hogy még érdekesebb legyen a dolog.

És végül a hab a tortánt, amikor végig értünk az egy órás túrán a körhintánál volt a végállomás, ami teljes diszkivilágításban üzemelt. És mindenki mehett rajta. :D Az Amerikai istenek óta teljesen menôk a régi körhinták.

Összeségében nagyon jó móka volt este az állatkertben kalandozni.