Katedrális Hegység

Szombaton kirándulni voltunk a Katedráis Hegységben. Ez a kis hegysésgrendszer nagyjából másfél-két órára van autóval Melbournetôl észak-keletre és az egész lényegében egy 7km hosszú keskeny hegylánc. Legnagyobb részt homokkô egy igen impozáns gerinccel. Lásd a képet a Borotva Hátról. Az egész hegység része a Katedrális nemzeti parknak és egy viszonylag népszerû kirándulóhely, mér úgy is hogy a legegyszerûbb túra ösvény is közepesen nehéz kategóriás és az összes látványos ösvény a nehéz katgóriában van. Mondjuk az összes gyerek teljes lelkesedéssel vágtatott fel a lépcsôsoron, amin a legtöbb felnôtt igencsak nehézkesen haladt.

Odafelé megálltunk az egyik nagy víztározónál fényékepeket csinálni. Mint látható, csodás napsütéses idônk volt. Tegnap óta persze megint esik az esô.

Ezen a képen látszik, hogy a távoli hegyeken némileg kopárak a fák. Ez nem az ôsz miatt van, hanem még a 2009-es nagy bozóttûz maradványa. Ezen a részen eléggé durva volt a tûz.

 A túra eléggé érdekes volt. Volt benne minden a gyaloglástól a köveken átmászáson keresztül a könnyed sziklamászásig, a végén pedig még lépcsôzés is.

Azért kicsit meglepôdtünk amikor az egyik túrajelzés függôlegesen felfelé mutatott a sziklafalon.

Még egy barlang is volt útközben, amire talán a barlang kicsit erôs szó. Lényegében egy fedett szikla hasadék volt kb. 45 fokos vagy nagyobb lejtéssel felfelé teleszórva jó nagy kövekkel. A barlang szélessége nagyjából váltól válig volt, de a fent részen csak oldalazva lehetett kiférni. Ezen a ponton én kivételesen nagy elônyben volt, mert amíg a mászásnál én nehezebben értem fel dolgokat addig én it lazán kifértem még a többieknek kicsit préselniük kellett magukat.

De mint látható azért jó móka volt a túra. :)

És a kilátésért simán megérte felvergôdni a hegytetôre.

Ez a Borotva Hát. Látszik, hogy végig van egy sziklagerinc a hegy mentén, ami messzirôl kicsit így néz ki mint a Kínai nagyfal egy mini verziója.

Caterinával a hegygerinc menti "ösvény" elején. Ez a része a túra útvonalnak leginkább a gerinc menti sziklák tövében vagy magukon a sziklákon húzódott. Eleinte az "ösvény szimplán egy nyíl volt a sziklákon keresztül" aztán végülis egy idô után már kissebb kövekkel borított ösvény szerû volt a dolog. Nekem speciel ez a rész jóval jobban tetszett mint a függôleges sziklafal.

Még egy kis kilátás.

Sziklák a hegytetôn

A teljes túra lényegében végigvisz a hegység egyik végébôl a másikba nagyjából 7km-en keresztül. Mi azért ennyire nem voltunk jó formában, úgyhogy félúton átvágtunk a hegy másik oldalára visszafelé a parkolóhoz. Ez a rész az erdôn keresztül vezetett jó sok lépcsôn keresztül lefelé. Az erdôben láttunk egy egészen különleges állatot: a lantfarkú madarat vagy angolul lyrebird, ami úgy hangzik mint a hazúdós madár, de persze valójában lantot jelent. Lényeg a lényeg ez a madár arról híres, hogy bármilyen hangot képes utánozni, többek között más madarakat és állatokat, fényképezô kamera hangot, autó riasztót és még láncfûrészt is! És hogy ez nem csalás és nem állítás itt van a David Attemborough videó a drágáról, a láncfûrész a végén van.