Cloisters
Az egyik kedvencem New Yorkban a High Line mellett a Clositers múzeum volt. Ez a metropolitan múzeum egyik 'leány múzeuma', ami Manhattan északi részén van és lényegében egy különböző kolostorok darabjaiból össze épített középkori múzeum. Ugyan az ötlet elsőre furán hangzik, hogy kolostorok megmaradt romjait Amerikába szállítsák és egy múzeumot rakjanak belőle össze, de az összhatás meglepően jó. Főleg hogy ha belegondolunk, hogy különben ki tudja hogy mi lett volna a romokból. Valószínűleg teljesen elpusztultak volna vagy istálló építésre használták volna őket. Így meg egy múzeumot alkotnak.
A Metropolitannak elégé szép kis középkori kiállítása van és mivel én marha a címkéket nem fényképeztem le fogalmam sincs hogy pontosan mi van a legtöbb képen. De a lényeg az hogy szerintem a középkori művészet nagyon érdekes. A lelkesedésem egy része az egyik szobatársamról ragadt rám egy másik része meg az egyik Anne Rice vámpíros könyvből amiben viszonylag sokat áradozott a középkori művészetről. Amúgy jellemző, hogy mi maradt meg a könyvből, hogy a középkorban az angyaloknak színesek voltak a szárnyaik! (A főszereplő nem volt szimpi a könyvben.) És azóta stírölöm az angyalok szárnyainak a szín összeállítását. Ezen a képen is csinosan színes szárnya van az aktuális angyalnak vagy szentnek:
A múzeumnak nagyon csinos kolostor udvara és kertje is van. Én pedig lelkesen részt vettem a kerti és a művészeti vezetésen is, mert ingyen volt és így sokkal több érdekeset fel lehetett szedni. Amúgy A rózsa neve óta viszonylag képben vagyok a középkori kolostorokkal. A tanulság pedig, hogy a könyvekből jó sok mindent lehet tanulni, még akkor is ha látszólag vámpírosnak vannak álcázva.
Ez a kutyus nagyon tetszett:
Természetesen van egy rakat színes üveg ablak is a múzeumban.
Ez a fajta színezett üveg lakóházakban volt jellemző:
Felhívnám a figyelmet a szárnyakra:
A kedvencem a múzeumban az Unikornis vadászatos falikárpit sorozat volt. Több okból is. Először is nagyon lenyűgöző, hogy a szövet túlélt jó pár száz évet és még mindig viszonylag jó állapotban aztán. Aztán egyszarvú a főszereplő! És mint azt megtudtam az unikornis vadászat egy viszonylag ritka téma ami megmaradt és itt 6 szinte teljesen ép és egy részleges falikárpit volt ami eredetileg ugyananak a családnak készült. A falikárpit együttes pedig együtt egy egész történetet ábrázolt az egyszarvú keresésétől a csapdába csalásig és elejtéséig. Ez a bebörtönzött unikornis meg amúgy is egy híres darabb unikornisos körökben:
Megjegyzem van egy könyvem, ami a Zombies vs. Unikorns címre hallgat és értelem szerűen zombis és unikornisos novellákat tartalmaz.
A Metropolitannak elégé szép kis középkori kiállítása van és mivel én marha a címkéket nem fényképeztem le fogalmam sincs hogy pontosan mi van a legtöbb képen. De a lényeg az hogy szerintem a középkori művészet nagyon érdekes. A lelkesedésem egy része az egyik szobatársamról ragadt rám egy másik része meg az egyik Anne Rice vámpíros könyvből amiben viszonylag sokat áradozott a középkori művészetről. Amúgy jellemző, hogy mi maradt meg a könyvből, hogy a középkorban az angyaloknak színesek voltak a szárnyaik! (A főszereplő nem volt szimpi a könyvben.) És azóta stírölöm az angyalok szárnyainak a szín összeállítását. Ezen a képen is csinosan színes szárnya van az aktuális angyalnak vagy szentnek:
A múzeumnak nagyon csinos kolostor udvara és kertje is van. Én pedig lelkesen részt vettem a kerti és a művészeti vezetésen is, mert ingyen volt és így sokkal több érdekeset fel lehetett szedni. Amúgy A rózsa neve óta viszonylag képben vagyok a középkori kolostorokkal. A tanulság pedig, hogy a könyvekből jó sok mindent lehet tanulni, még akkor is ha látszólag vámpírosnak vannak álcázva.
Ez a kutyus nagyon tetszett:
Természetesen van egy rakat színes üveg ablak is a múzeumban.
Ez a fajta színezett üveg lakóházakban volt jellemző:
Felhívnám a figyelmet a szárnyakra:
A kedvencem a múzeumban az Unikornis vadászatos falikárpit sorozat volt. Több okból is. Először is nagyon lenyűgöző, hogy a szövet túlélt jó pár száz évet és még mindig viszonylag jó állapotban aztán. Aztán egyszarvú a főszereplő! És mint azt megtudtam az unikornis vadászat egy viszonylag ritka téma ami megmaradt és itt 6 szinte teljesen ép és egy részleges falikárpit volt ami eredetileg ugyananak a családnak készült. A falikárpit együttes pedig együtt egy egész történetet ábrázolt az egyszarvú keresésétől a csapdába csalásig és elejtéséig. Ez a bebörtönzött unikornis meg amúgy is egy híres darabb unikornisos körökben:
Megjegyzem van egy könyvem, ami a Zombies vs. Unikorns címre hallgat és értelem szerűen zombis és unikornisos novellákat tartalmaz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése