Egy nap a városban
Kicsit késésben vagyok a New Yorkos képekkel, de már majdnem sikerült mindent bepótolnom. :)
A kötelezők listámon volt egy rakat dolog ami nagyjából Manhattan középső részén volt, úgyhogy az egyik nap sorra vettem a Columbus Circle, a Times Squaret, a Rockefeller Centert és a MoMAt. Kezdésnek le metróztam a Columbus Circlere ami egy kör alakú tér a Centrál Park dél-nyugati csücskében és leginkább a nagy földgömbről meg a sárga taxikról nevezetes.
Na jó, a sárga taxik nem biztos, hogy a turista útmutatóban is szerepelnek, de a New Yorki informátorom azt mondta, hogy mindenképpen menjek fel a téren a bevásárló központ tetejére és csodáljam meg ahogy a taxik körbe-körbe mennek a téren. És lőn, valóban eléggé megkapó a kilátás az emeletről. Balra a Centrál Park jobbra meg a háttérben a felhő karcolók.
Aztán lesétáltam a Times Squarere, mert az is kötelező turista látványosság, ám meg kell vallanom, hogy közel sem a leg érdekesebb. Azt a tanácsot kaptam, hogy menjek oda, csináljak egy fényképet és aztán távozzak. És valóban mire leértem a Broadwayen a Times Squarre már igencsak mehetnékem volt valamerre másfelé, mert igazából nincs ott semmi csak egy rakat óriás kivetítő reklámokkal meg jó nagy tömeg.
A következő állomás a Rockefeller Center volt, mert arról annyit hallani a filmekben, hogy nagyon piszkálta a fantáziámat. Messziről annyira nem impozáns mint a Crisler csini karácsonyfa csúcsa, azt leszámítva persze hogy böszme magas
de közelről nagyon kis csinos épület. A zászló kiállítás az épület előtt pl. nagyon tetszett. Igyekeztem megtalálni a Magyar zászlót is, de mivel nagyon nem sikerült, ezért felmerült bennem a gyanú, hogy lehet hogy nincs a sok között.
Aztán többek közt volt ott egy ilyen csinos arany színű szobor (a Wikipédia szerint Prométheuszt ábrázolja) a zodiákussal
meg a bejárat is nagyon tetszett a villámokat vagy nyilakat szóró Zeusszal. És még a szlogen is nagyon megnyerő az ajtó felett: 'Wisdom and knowledge shall be the stability of thy times' - 'Bölcsesség és tudás legyen az idők támasza.'
Belül pedig a böszme nagy freskó, ami eredetileg egy másik freskó volt amit a híres festő Diégó Rivera (Frida Khalo férje egy időben) festett. Ezzel viszont volt egy apró probléma, hogy kissé kommunista lett többek közt egy jó nagy Leninnel portréval, úgyhogy szépen letapétázták és csináltattak helyette egy másik szuper monumentális freskót.
Nem messze a Rockefeller Centertől van a MoMA a modern művészeti múzeum, amit szintén érdemes megnézni mert egy rakat nagy festőtől vannak műveik, mint pl. több teremnyi Picasso. Ami engem jobban érdekelt az a kb. 2 darab Andy Warhol, egy pici de csinos Frida Kahlo, egy terem Monet és egy pár Van Gogh volt. Frida Kahlo azóta érdekel hogy láttam egy filmet az életéről és hogy hogy kezdett el festeni meg hogy miért festett. Szerintem nagyon vagány volt. Az impresszionistákat alapból szeretem. Pár hónapja Melbournebn volt egy Monet kiállítás amire ha nem az utolsó nap mentünk volna akkor biztos vissza mentem volna még egyszer. És Van Goghtól itt van a Csillagos éjszaka! Az egyik nagy kedvencem.
Az egyik hatalmas Vizi Liliomok kép Monettől:
A napot pedig a Centrál Parkban zártam egy nagy adag jegeskávéval könyvet olvasva.
A kötelezők listámon volt egy rakat dolog ami nagyjából Manhattan középső részén volt, úgyhogy az egyik nap sorra vettem a Columbus Circle, a Times Squaret, a Rockefeller Centert és a MoMAt. Kezdésnek le metróztam a Columbus Circlere ami egy kör alakú tér a Centrál Park dél-nyugati csücskében és leginkább a nagy földgömbről meg a sárga taxikról nevezetes.
Na jó, a sárga taxik nem biztos, hogy a turista útmutatóban is szerepelnek, de a New Yorki informátorom azt mondta, hogy mindenképpen menjek fel a téren a bevásárló központ tetejére és csodáljam meg ahogy a taxik körbe-körbe mennek a téren. És lőn, valóban eléggé megkapó a kilátás az emeletről. Balra a Centrál Park jobbra meg a háttérben a felhő karcolók.
Aztán lesétáltam a Times Squarere, mert az is kötelező turista látványosság, ám meg kell vallanom, hogy közel sem a leg érdekesebb. Azt a tanácsot kaptam, hogy menjek oda, csináljak egy fényképet és aztán távozzak. És valóban mire leértem a Broadwayen a Times Squarre már igencsak mehetnékem volt valamerre másfelé, mert igazából nincs ott semmi csak egy rakat óriás kivetítő reklámokkal meg jó nagy tömeg.
A következő állomás a Rockefeller Center volt, mert arról annyit hallani a filmekben, hogy nagyon piszkálta a fantáziámat. Messziről annyira nem impozáns mint a Crisler csini karácsonyfa csúcsa, azt leszámítva persze hogy böszme magas
de közelről nagyon kis csinos épület. A zászló kiállítás az épület előtt pl. nagyon tetszett. Igyekeztem megtalálni a Magyar zászlót is, de mivel nagyon nem sikerült, ezért felmerült bennem a gyanú, hogy lehet hogy nincs a sok között.
Aztán többek közt volt ott egy ilyen csinos arany színű szobor (a Wikipédia szerint Prométheuszt ábrázolja) a zodiákussal
meg a bejárat is nagyon tetszett a villámokat vagy nyilakat szóró Zeusszal. És még a szlogen is nagyon megnyerő az ajtó felett: 'Wisdom and knowledge shall be the stability of thy times' - 'Bölcsesség és tudás legyen az idők támasza.'
Belül pedig a böszme nagy freskó, ami eredetileg egy másik freskó volt amit a híres festő Diégó Rivera (Frida Khalo férje egy időben) festett. Ezzel viszont volt egy apró probléma, hogy kissé kommunista lett többek közt egy jó nagy Leninnel portréval, úgyhogy szépen letapétázták és csináltattak helyette egy másik szuper monumentális freskót.
Nem messze a Rockefeller Centertől van a MoMA a modern művészeti múzeum, amit szintén érdemes megnézni mert egy rakat nagy festőtől vannak műveik, mint pl. több teremnyi Picasso. Ami engem jobban érdekelt az a kb. 2 darab Andy Warhol, egy pici de csinos Frida Kahlo, egy terem Monet és egy pár Van Gogh volt. Frida Kahlo azóta érdekel hogy láttam egy filmet az életéről és hogy hogy kezdett el festeni meg hogy miért festett. Szerintem nagyon vagány volt. Az impresszionistákat alapból szeretem. Pár hónapja Melbournebn volt egy Monet kiállítás amire ha nem az utolsó nap mentünk volna akkor biztos vissza mentem volna még egyszer. És Van Goghtól itt van a Csillagos éjszaka! Az egyik nagy kedvencem.
Az egyik hatalmas Vizi Liliomok kép Monettől:
A napot pedig a Centrál Parkban zártam egy nagy adag jegeskávéval könyvet olvasva.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése