Vörös pandák, Makik, pelikánok, sárkányok, krokodilok és zsiráfok
Vasárnap elmentem az állatkertbe hogy regenerálódjak kicsit az egész hetes éjszakázásból. A Sydneyi állatkert a Taronga Zoo, az öböl északi-oldalán van egy erdős domboldalon. Az állatkertnek külön kikötője van, úgyhogy stílusosan komppal érkeztem. Az új kártyás tömeg közlekedési rendszerben vasárnap 3 dollárért lehet utazgatni Sydneyben amibe a komp is beletartozik. Úgy érzem legközelebb az egész vasárnapot kompozással fogom tölteni, ha lesz egy kis fölösleges időm.
Ez az állatkert a komp felől. Kicsit Jurassic Park jellege van a dzsungel szerű erdővel.
A kilátás az állatkertből magáért beszél. Balra lent a kikötő stégje látszik meg egy távozó katamarán.
A teljes Jurassic Park életérzés a gondolából. Mivel az állatkert egy igen csak meredek domboldalra épült ezért gondolával is lehet közlekedni a lenti déli kapu és az fenti északi bejárat között. Ez nagyon hasznos és látványos is. A gondolából pl. meg lehet nézni felülről az elefántokat.
A nagyon menő 'kémény seprő' papagáj. Ez a jó nagy darab papagáj majdnem teljesen fekete. Csak a szárnya belső része és a fark tollai alja élénk piros.
A kötelező alvó koala.
Az édes vízi krokodil.
A víz alatt vadászó és sziesztázó kígyó. Ez valamilyen vúzi piton, ami halakat eszik.
A nagyon jó arc komodói sárkány. Még integetett is.
Ez pedig a szomszéd terráriumban alvó komodói sárkány. A komodói sárkány az egyik legnagyobb gyíkféle és általában Indonéziában lakik.
Cuki random ausztrál gyík.
Az állatkertben a zsiráfoknak van a legjobb kifutója, mert innen nagyon csinos rálátás van a városra. Róluk eszembe jutott Gerald Durrell Vadállatok bolondja című könyve, ami nagyon szórakoztató olvasmány az állatkerti életről. Ezt a könyvet teljesen véletlenül találtam az egyik barátnőm könyvespolcán és mivel egy oroszlán volt az elején beleolvastam. Azóta Gerald Durrell az egyik kedvencem íróm, mert fantasztikus hogy milyen érdekesen és jó humorral ír bármiféle állatokról, beleértve a családját és az ismerőseit is. Mindenkinek melegen ajánlom a könyveit.
Ízelítő, amit a báttya Lawrence Durrel mondott róla:
„Ez a gyerek nem normális, csigákat hord a zsebében!”
„Ez a gyerek nem normális, skorpiókat tart a gyufásdobozban!”
„Ez az ember nem normális, kígyók közt csatangol a dzsungelben!”
Azt hiszem a makik beléptek a kedvenc állataim körébe. Annyira kis cukik, hogy most Madagaszkárra akarok menni hozzájuk.
A másik nagyon cuki állat a vörös panda volt. Persze pofátlan módon jó magasan ült a fákon.
A pelikánok önmagukért beszélnek. Nagyon bizarr madarak.
A nagyon menő 'kémény seprő' papagáj. Ez a jó nagy darab papagáj majdnem teljesen fekete. Csak a szárnya belső része és a fark tollai alja élénk piros.
A kötelező alvó koala.
A víz alatt vadászó és sziesztázó kígyó. Ez valamilyen vúzi piton, ami halakat eszik.
A nagyon jó arc komodói sárkány. Még integetett is.
Az állatkertben a zsiráfoknak van a legjobb kifutója, mert innen nagyon csinos rálátás van a városra. Róluk eszembe jutott Gerald Durrell Vadállatok bolondja című könyve, ami nagyon szórakoztató olvasmány az állatkerti életről. Ezt a könyvet teljesen véletlenül találtam az egyik barátnőm könyvespolcán és mivel egy oroszlán volt az elején beleolvastam. Azóta Gerald Durrell az egyik kedvencem íróm, mert fantasztikus hogy milyen érdekesen és jó humorral ír bármiféle állatokról, beleértve a családját és az ismerőseit is. Mindenkinek melegen ajánlom a könyveit.
Ízelítő, amit a báttya Lawrence Durrel mondott róla:
„Ez a gyerek nem normális, csigákat hord a zsebében!”
„Ez a gyerek nem normális, skorpiókat tart a gyufásdobozban!”
„Ez az ember nem normális, kígyók közt csatangol a dzsungelben!”
A pelikánok önmagukért beszélnek. Nagyon bizarr madarak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése