Rádió suli :)
Végre rászántam magam, hogy megcsináljam ezt a bejegyzést rendesen, mert a szöveg nagyrészét még a vonaton hazafelé írtam, csak azóta nem nagyon volt idôm a blogra.
Szóval, egy hét Parkesban és kb. 18 óra vonaton és buszon.
Az itteni vonat eléggé olyan mint az otthoni IC, minôségre és sebességre is. Sokkal lassabb mint amire számítottam és itt is bôven van “technikai” avagy szervíz szünet, amikor szuper csiga lassú a vonat és 10 perceket állunk a semmi közepén, hogy elengedjünk egy másik vonatot. De összességében jó móka vonatozni :) Így legalább látja az ember hogy hol is lakik és Ausztráliát igazán érdemes megnézni, mert nagyon nem olyan mint az otthon. Kicsit talán itt-ott hasonlít Görögországra, a sárga fûvel meg az elszórtan álló göcsörtös fákkal. Persze a gumtree nem olajfa, hanem a koala drog eukaliptusz. Aztán láttam egy rakat birkát, tehenet meg farmot is, amik tényleg olyanok mint a filmekben. Pár, többnyire bádogtetôs, földszíntes ház a fák között.
Rengeteg repcét is láttam, ami az egyik kedvencem, mert olyan szép rikító sárga színe van. :)
És persze mint általában erôsen késik a vonat. Jelenleg kb. Internet vagy áram sincs, de szerencsére a laptopom 6-7 órát bír rendesen feltöltve.
Jah, a különbség a vonattal, hogy itt adnak meleg kaját is a büfében, amit nem tudom, hogy otthon csinálnak-e mert én többnyire az olcsóbb vonatokat ismerem, ahol még büfékocsi sincs... és itt ez az olcsó vonat, mert a diákjegyem oda-vissza csak 114$ volt a kb. 1600-2000 km-re. És a büfé alatt nem a büfékocsi néven ismert "mini éterem" szerûséget értem, hanem egy büfé büfét a vonaton.
9 órányi vonat és busz után, meglehetôsen lefáradva kirakott minket a busz Parkesban. Beraktam a google térképet, hogy mindenki megcsodálhassa felülrôl a távcsövet és hogy értékelhesse, hogy mennyire a pusztában van a dolog.
View Larger Map
Parkes az itteni mértékben nagyon falu, és persz az isten háta mögött van. Egy fôutca, az Elvis múzeum meg egy rakat ház. És persze mindenhol a távcsô van reklámozva, mert az azért mégiscsak érdekesebb mint Elvis. :) Ezen erôsen meg is lepôdtem, hogy minden nap tömve volt a látogató központ, persze iskolai szünet volt a héten, na de akkor is, nem gondoltam volna, hogy ilyen népszerû egy gigantikus parabola antenna, mert az hogy egy rakat csillagász totál oda van érte az egy dolog, na de a köznép az más tészta. Mondjuk a látogató központban egy rakat nagyon vagány játékot meg bazárt lehet beszerezni, 3D-s földgömb kirakótól a mini planetáriumon át a hútômágnesig és a képeslapokig.
A suli egy hét volt, és szerintem nagyon érdekes. Délelôtt mindenféle rádiócsillagászattal kapcsolatos elôdásokkal, délután pedig többnyire gyakorlatokkal, meg távcsô túrával. Persze az idô nagyon kis kegyetlen volt, keddig sütött a nap, a keddi csoportot kishíján megsütötte a nap a tányér belsejében, mert egy 64 méteres fehér fémtányér azért a napfényt is erôsen gyûjti. Aztán szerdán eset az esô, de délutánra elált. És mi volt csütürtökön, amikor a mi csoportunk volt soron a távcsôvel? Szakadó esô. És hogy teljes legyen az öröm, még egy kis jégesô is megkoronázta a dolgot. Itt ugyebár tavasz vége van, ami már nyár az otthoni léptékkel. Látszott a lehelletünk... Kicsit feszült voltam, amikor hosszas kérdezgetés után közölték, hogy nem mászhatunk be a tányérba. Aztán végülis elált az esô, mire felmértünk a tányér alá, mert oda kiengedtek minket, szóval kicsit késôbb már a tányér közepén másztunk ki, erôsen vigyorogva :)
Valahol irányítani is kell ezt a hatalmas fém kócerájt ;)
Szerintem sokkal kissebbnek tûnik bellülrôl, mint amikor szembôl, a földrôl látja az ember a tányért, de ettôl függetlenül nagyon izgi! Amúgy az emberek többsége sokkal nagyobbnak szokta belülrôl érzékelni, mint lentrôl. De végülis ha figyelembe vesszük, hogy a közepén minden pontja csak 32 méterre van, és lentrôl a teljes 64 méter rendesen látszik, akkor szerintem érthetô a dolog. Meg hát belül nem tudja az ember a fákhoz mérni a dolgot, mert csak az ég látszik. Aztán utánna voltunk pulzárokat megfigyelni. Szóval már pulzárt is mértem :) ami sokkal izgibbnek bizonyult, mint gondoltam. Pl. elôször is van az erôsen Lost-os gomb nyomagatás az elalvás ellen (ezen a ponton leszögezném, hogy soha nem néztem Lost-ot, de errôl a baromságról még én is tudok). Aztán kamerán lehet nézni, hogy mi történik a fókuszkabinban, amikor tologatják a detektorokat. A fókuszkabin egy 2 emeletnyi doboz a távcsô csúcsán a detektorral. Elvileg oda is fel lehet mászni, de mivel csurom vizes volt minden, oda azért nem engedtek fel minket, mert az sokkal-sokkal nyíltabb létra mászás komoly, 40-50 méter magasságban.
A vonatozás miatt 2 napot tölthettem szabadon Parkesben, ahol 2 óra alatt mindent láttál. Bár tegnap (vonatozáshoz képest tegnap) szakadt az esô, úgyhogy nagyrészt a motelszobámban dekkoltam egy rövid McDonaldsos kirándulást, az internethez leszeamítva. Mivel szabad internet csak a McDonaldsban fogható és ott sem a Mc rendszert érdemes használni, mert az szuper lassú, hanem más nyílt hálózatát érdemes kölcsönvenni. Aztán ott van még a könyvtár-internet hálózata, de az nem volt elég erôs a szobámban, és a könyvtár zárva volt, mire elált az esô.
Aztán kiderült hogy szombaton délután a McD a közösségi élet csúcspontja, mert a fél falu ott volt, vagyis egy rakat süvöltô kisgyerek tombolt mindenhol.
Aztán azt is megtudtuk, hogy a buli este, nem a hétvége hanem csütörtök, amikor a fél város a motelünk, amúgy kb. üres, kocsmájában volt. Az olasz étteremben aztán másnap a pincértôl megtudtuk, hogy itt valóban a csütörtök a buli nap.
Egy rakat új ismerôssel is gazdagabb lettem. Többek közt Dél-Afrikából. A szobatársam pedig eredetileg Szerbiából származik és vajdasági lévén félig magyar félig szerb volt. Persze a Danica magyarul azért annyira nem tud, de azt mondta, hogy viszonylag sokmindent megért, ami máris sokkal több, mint amit itt bárki más tud. :) Szóval megint nagyon szerencsésen kaptam random szobatársat. :) Az ilyesmiben eléggé jó vagyok. :D
(Érdekes, hogy a Danica fordításban hajnalcsillagot jelent.)
Azán majdnem elfeljtettem a csillagnézést kedden a Magellán felhôkkel meg a gömbhalmazzal és a Jupiterrel. Végre láttam a Magellán felhôket!!! És az itteni tejutat, ami itt az ég jelentôs részét elfoglalja. A Danica szerint itt úgy tûnik mintha sokkal közelebb lenne az ég. Az én elméletem erre, hogy ez azért van, mert a tejút sokkal nagyobb részét kitölti az égnek és a központ többnyire eléggé magasan van, vagyis sokkal fényesebb mint otthon, és mivel sokkal fényesebb az ég, közelebbinek tûnik. Kicsit olyan mintha egy csillagos kupola lenne felül és nem nagyon érzi az amber hogy a feketeségen keresztül kilátni a végtelen Ûrbe.
A közkultúrálódás érdekében van egy film is a Parkesi rádiótávcsôrôl, a The Dish címen, ami a holdraszállás TV közvetítésérôl szól, Sam Neill-lel a fôszerepben! Pont a héten néztük meg az egyetemi moziestünkön. :) Szerintem egésszen cuki és még poénos is. Szóval mindenkinek ajánlom, nézzétek meg! :D
Szóval, egy hét Parkesban és kb. 18 óra vonaton és buszon.
Az itteni vonat eléggé olyan mint az otthoni IC, minôségre és sebességre is. Sokkal lassabb mint amire számítottam és itt is bôven van “technikai” avagy szervíz szünet, amikor szuper csiga lassú a vonat és 10 perceket állunk a semmi közepén, hogy elengedjünk egy másik vonatot. De összességében jó móka vonatozni :) Így legalább látja az ember hogy hol is lakik és Ausztráliát igazán érdemes megnézni, mert nagyon nem olyan mint az otthon. Kicsit talán itt-ott hasonlít Görögországra, a sárga fûvel meg az elszórtan álló göcsörtös fákkal. Persze a gumtree nem olajfa, hanem a koala drog eukaliptusz. Aztán láttam egy rakat birkát, tehenet meg farmot is, amik tényleg olyanok mint a filmekben. Pár, többnyire bádogtetôs, földszíntes ház a fák között.
Rengeteg repcét is láttam, ami az egyik kedvencem, mert olyan szép rikító sárga színe van. :)
És persze mint általában erôsen késik a vonat. Jelenleg kb. Internet vagy áram sincs, de szerencsére a laptopom 6-7 órát bír rendesen feltöltve.
Jah, a különbség a vonattal, hogy itt adnak meleg kaját is a büfében, amit nem tudom, hogy otthon csinálnak-e mert én többnyire az olcsóbb vonatokat ismerem, ahol még büfékocsi sincs... és itt ez az olcsó vonat, mert a diákjegyem oda-vissza csak 114$ volt a kb. 1600-2000 km-re. És a büfé alatt nem a büfékocsi néven ismert "mini éterem" szerûséget értem, hanem egy büfé büfét a vonaton.
9 órányi vonat és busz után, meglehetôsen lefáradva kirakott minket a busz Parkesban. Beraktam a google térképet, hogy mindenki megcsodálhassa felülrôl a távcsövet és hogy értékelhesse, hogy mennyire a pusztában van a dolog.
View Larger Map
Parkes az itteni mértékben nagyon falu, és persz az isten háta mögött van. Egy fôutca, az Elvis múzeum meg egy rakat ház. És persze mindenhol a távcsô van reklámozva, mert az azért mégiscsak érdekesebb mint Elvis. :) Ezen erôsen meg is lepôdtem, hogy minden nap tömve volt a látogató központ, persze iskolai szünet volt a héten, na de akkor is, nem gondoltam volna, hogy ilyen népszerû egy gigantikus parabola antenna, mert az hogy egy rakat csillagász totál oda van érte az egy dolog, na de a köznép az más tészta. Mondjuk a látogató központban egy rakat nagyon vagány játékot meg bazárt lehet beszerezni, 3D-s földgömb kirakótól a mini planetáriumon át a hútômágnesig és a képeslapokig.
A suli egy hét volt, és szerintem nagyon érdekes. Délelôtt mindenféle rádiócsillagászattal kapcsolatos elôdásokkal, délután pedig többnyire gyakorlatokkal, meg távcsô túrával. Persze az idô nagyon kis kegyetlen volt, keddig sütött a nap, a keddi csoportot kishíján megsütötte a nap a tányér belsejében, mert egy 64 méteres fehér fémtányér azért a napfényt is erôsen gyûjti. Aztán szerdán eset az esô, de délutánra elált. És mi volt csütürtökön, amikor a mi csoportunk volt soron a távcsôvel? Szakadó esô. És hogy teljes legyen az öröm, még egy kis jégesô is megkoronázta a dolgot. Itt ugyebár tavasz vége van, ami már nyár az otthoni léptékkel. Látszott a lehelletünk... Kicsit feszült voltam, amikor hosszas kérdezgetés után közölték, hogy nem mászhatunk be a tányérba. Aztán végülis elált az esô, mire felmértünk a tányér alá, mert oda kiengedtek minket, szóval kicsit késôbb már a tányér közepén másztunk ki, erôsen vigyorogva :)
Valahol irányítani is kell ezt a hatalmas fém kócerájt ;)
Szerintem sokkal kissebbnek tûnik bellülrôl, mint amikor szembôl, a földrôl látja az ember a tányért, de ettôl függetlenül nagyon izgi! Amúgy az emberek többsége sokkal nagyobbnak szokta belülrôl érzékelni, mint lentrôl. De végülis ha figyelembe vesszük, hogy a közepén minden pontja csak 32 méterre van, és lentrôl a teljes 64 méter rendesen látszik, akkor szerintem érthetô a dolog. Meg hát belül nem tudja az ember a fákhoz mérni a dolgot, mert csak az ég látszik. Aztán utánna voltunk pulzárokat megfigyelni. Szóval már pulzárt is mértem :) ami sokkal izgibbnek bizonyult, mint gondoltam. Pl. elôször is van az erôsen Lost-os gomb nyomagatás az elalvás ellen (ezen a ponton leszögezném, hogy soha nem néztem Lost-ot, de errôl a baromságról még én is tudok). Aztán kamerán lehet nézni, hogy mi történik a fókuszkabinban, amikor tologatják a detektorokat. A fókuszkabin egy 2 emeletnyi doboz a távcsô csúcsán a detektorral. Elvileg oda is fel lehet mászni, de mivel csurom vizes volt minden, oda azért nem engedtek fel minket, mert az sokkal-sokkal nyíltabb létra mászás komoly, 40-50 méter magasságban.
A vonatozás miatt 2 napot tölthettem szabadon Parkesben, ahol 2 óra alatt mindent láttál. Bár tegnap (vonatozáshoz képest tegnap) szakadt az esô, úgyhogy nagyrészt a motelszobámban dekkoltam egy rövid McDonaldsos kirándulást, az internethez leszeamítva. Mivel szabad internet csak a McDonaldsban fogható és ott sem a Mc rendszert érdemes használni, mert az szuper lassú, hanem más nyílt hálózatát érdemes kölcsönvenni. Aztán ott van még a könyvtár-internet hálózata, de az nem volt elég erôs a szobámban, és a könyvtár zárva volt, mire elált az esô.
Aztán kiderült hogy szombaton délután a McD a közösségi élet csúcspontja, mert a fél falu ott volt, vagyis egy rakat süvöltô kisgyerek tombolt mindenhol.
Aztán azt is megtudtuk, hogy a buli este, nem a hétvége hanem csütörtök, amikor a fél város a motelünk, amúgy kb. üres, kocsmájában volt. Az olasz étteremben aztán másnap a pincértôl megtudtuk, hogy itt valóban a csütörtök a buli nap.
Egy rakat új ismerôssel is gazdagabb lettem. Többek közt Dél-Afrikából. A szobatársam pedig eredetileg Szerbiából származik és vajdasági lévén félig magyar félig szerb volt. Persze a Danica magyarul azért annyira nem tud, de azt mondta, hogy viszonylag sokmindent megért, ami máris sokkal több, mint amit itt bárki más tud. :) Szóval megint nagyon szerencsésen kaptam random szobatársat. :) Az ilyesmiben eléggé jó vagyok. :D
(Érdekes, hogy a Danica fordításban hajnalcsillagot jelent.)
Azán majdnem elfeljtettem a csillagnézést kedden a Magellán felhôkkel meg a gömbhalmazzal és a Jupiterrel. Végre láttam a Magellán felhôket!!! És az itteni tejutat, ami itt az ég jelentôs részét elfoglalja. A Danica szerint itt úgy tûnik mintha sokkal közelebb lenne az ég. Az én elméletem erre, hogy ez azért van, mert a tejút sokkal nagyobb részét kitölti az égnek és a központ többnyire eléggé magasan van, vagyis sokkal fényesebb mint otthon, és mivel sokkal fényesebb az ég, közelebbinek tûnik. Kicsit olyan mintha egy csillagos kupola lenne felül és nem nagyon érzi az amber hogy a feketeségen keresztül kilátni a végtelen Ûrbe.
A közkultúrálódás érdekében van egy film is a Parkesi rádiótávcsôrôl, a The Dish címen, ami a holdraszállás TV közvetítésérôl szól, Sam Neill-lel a fôszerepben! Pont a héten néztük meg az egyetemi moziestünkön. :) Szerintem egésszen cuki és még poénos is. Szóval mindenkinek ajánlom, nézzétek meg! :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése