Sovereign Hill
Kihasználva a nyarat és az itteni nyáriszünet maradványait, mert az Abby, a lakótársam még egyetemista, múlt szombaton kirándulni voltunk kicsit.
/rövid kitérô az itteni felsôoktatásról: az alap egyetem 3 éves és az otthoni BA-nak felel meg, aztán lehet menni itt is 2 évet mester szakra, de az viszonylag ritka. Amit itt szoktak csinálni az 1 plusz év amit honours-nak hívnak és ez amolyan egyszerûsített mester szak vagy a tejszínhab a BA-ra.... ez kb. 1 év kutatómunka némi tanórával fûszerezve és ezzel lehet menni tovább PhD-ra is itt vagy plusz pont a munka keresésnél - na az Abby most kezde a honours évét, mert it most indult az egyetemi tanév - Február végén/
Maga a kirándulás kicsit egzotikus volt, figyelembe véve hogy egy kínai utazási irodával mentünk és az idegenvezetés mandarin nyelven ment. És hogy miért vagyok ilyen marha, hogy ilyen túreara megyek? 1. Mert van saját tolmácsom. :) és 2. mert nagyon olcsó, fele annyiba kerül mint egy angol nyelvû túra és mint utólag kiderült 3. az idegenvezetô fele részben olyan dolgokról beszélt amit már amúgyis tudtam. Nekem a kínaiakhoz képest megvolt a nyugati kultúr ismeret elônyöm, ami sokat dob a töri háttéren.
Jah, igen, az uticél: Ballarat, egy régi arany bányász város:
Ballarat 110 km-re északnyugatra van Melbournetôl és a 3. legnagyobb város Viktoriában, kb. 100 ezer lakossal ami nagyjából egy otthoni városnak felel meg. Alapvetôen az ausztrál városok nem valami nagyok ha leszámítjuk Sydneyt, Melbournet, Brisbanet, Perthet és Adelaidet. Ez a 4 milliós nagyságrendben lévô város van az egész kontinensen, minden más jóval kisebb.
Ballaratban elôször 1951-ben találtak aranyat a felszínen eléggé durva mennyiségben. Állítólag annyi arany volt a környéken, hogy a birkák szája sárga volt amikor legeltek. Ez pár évvel késôbb volt mint a San Franciscoi aranyláz és persz azonnal beindította az itteni aranylázat. Ami azt jelenti hogy kb. 1 éven belül a pár bikáról 10 ezerre növelte a lakosságot. Aztán a szokásos lefolyása volt a dolognak: begyûjtötték az aranyat a felszínrôl. Amikor az elfogyott, elkezdtek easni. Amikor a gödörásást is kimerítették, akkor pedig áttértek a bányászatra. Az aranyláz kb. két évtizedig kitartott, majd egyre csökkent a fontossága, bár még ma is bányásznak aranyat a környéken.
Kirándulás szempontjából azért érdekes a város mert egy nagyon jó skanzenük van az aranybányláz korából. Van egy 19. századi mini városuk korhû ruhákba öltöztetett személyzettel és színészekkel. Plusz van egy 'hagyományos' múzeumuk az aranyról és aranylázról. Sajnos némileg szûkös volt az idôkeret, úgyhogy a múzeumban csak egy jó fél órát voltunk, de nagyvonalakban azt is megnéztük. Néhány aranyrög a múzeumban:
Kilátás a dombról, ahol a skanzen van, amit Sovereign Hill-nek hívnak:
És a viktoriánus város, amit a szerencsés véletlen folytán sikerült pont olyan szögben lefényképeznem, mint ahogy a képeslapokon van :)
Van itt minden korhûben a kovácstól a postán és a rézmûvesen át a gyertyaöntôig.
Az egyik kedvenc részem a random plakátolt falak :)
Aztán vannak zenészek is:
A bár, ami nagyon fontos! és tisztára western film hangulatú.
Autentikus köznép:
Volt egy órás idegenvezetés bent a skanzenben is, amikor egy kínai néni elmagyarázta, hogy mi micsoda. Én ezt a részt nagyrészt hanyagoltaom és amíg ô magyarázott, jobbra-balra szaladgáltam a fényképezômel az utcán mert a 30+ déli napsütés mellett a lelkesedés is rendesen fûtött. :) Aztán lementünk a nénivel egy régi bányába is, ami olyan bánya jellegû volt. Pont mint a képeken. Alacsony folyosók, félhomály és bánya hangok a hangszórókból. Szegény Abby nem nagyon viselte jól a sötétséget, még úgy sem hogy kb. 20-an voltunk a csoportban. Mivel kínai idegenvezetés volt, ezért leginkább a kínai bányászokról volt szó, hogy milyen nehéz volt az életük, mert mindenki lenézte ôket és hát valjuk meg a nagydarab ausztrál/európai bányászok azért többnyire fél kézzel ki tudták lapítani a kicsi kínaiakat. Volt egy nagyon menô film vetítés is egy nagyobb teremben egy kôfalra egy kínai bányász életérôl. Mint késôbb kiderült ez a rész több nemzeti modulban is fut. Volt szó a 'Lucky Line'-ról, ami a 'szerencsés vonal'. Ez egy fekete vonal a kôzetben, ami elvezet az arany érchez. Szóval ha valaki talált egy ilyent, akkor azt csak követni kellett mint a szivárványt. :) Aztán volt szó a különbözô bánya dolgokról, mint pl a sötétség okozta depresszi, a rosz levegô, a víz, amit ki kell szivattyúzni, a gáz, ami berobbanhat, az omlások veszélye stb. Ezzel a résszel kb. képben voltam, mert a papámtól hallottam már milyen élmény volt bányában dolgozni. Hát, nem jó.
Miután visszatértünk a föld gyomrából vólt pár óra szabadprogramunk, amíg felderíthettük a felderíteni valót.
Az Abby megpróbálkozott az arany mosással, mert itt azt is ki lehet próbálni. A túristáknak a játék kedvért szórnak némi aranyport a patakba.
És így néz ki a szorgos japán iskolásokból álló ingyen munka az aranymezôn:
Volt a skanzenban egy kínai negyed is. Ez itt a patika:
Random lakóház:
Lovas kocsi is van meg postakocsi, amivel körbe lehet furikázni a skanzenben:
És vannak katonák is, akik felvonulnak
és akikkel fényképezkedni is bôven lehet :)
A kedvenc boltom persze hogy a ruhabolt volt. Ezt nem lehet megunni :)
Nagyon tetszett az is, hogy mindenféle apróbb mûsorok vannak. Pl van egy színház is és pár óránként elôadás is van benne, ahol még korabeli közönség is van. Volt reklámja is az elôadásoknak, amikor a tulaj próbálta meg rávenni a népet, hogy jöjjenek színházba. Ebbôl lett egy kissebbfajta vita és majdnem verekedés is volt. Szerencsére a rendôr idôben szétválasztotta a feleket.
A korábban látott katoneak is mûsoroztak. Volt valami politikai szózat és volt tisztelet lövés is, aztán katonákhoz hûen volt egy 'akkor most fényképezkedhetsz velünk' szekció is. Bár a katonákkal kb. bármikor lehetett fényképezkedni.
Egy kis idôutazás:
A 'város' végében megtaláltuk a templomot, a temetkezési vállalkozót és a játéktermet is.
Egy másik nagyon jó dolog, hogy nem csak hagyományos túristaként lehet itt a várost felfedezni, hanem kosztümös turisa ként is beöltözve:
A témavezetôm Ballaratból származik és mesélte, hogy amikor iskolás volt minden évben itt voltak egy hetet beöltözve a sulival. Tartozik egy korabeli hotel is a skanzenhez, ahol meg lehet szállni.
Ha valaki Ballaratban vagy a környéken jár mindenképpen érdemes ide kijönni!
/rövid kitérô az itteni felsôoktatásról: az alap egyetem 3 éves és az otthoni BA-nak felel meg, aztán lehet menni itt is 2 évet mester szakra, de az viszonylag ritka. Amit itt szoktak csinálni az 1 plusz év amit honours-nak hívnak és ez amolyan egyszerûsített mester szak vagy a tejszínhab a BA-ra.... ez kb. 1 év kutatómunka némi tanórával fûszerezve és ezzel lehet menni tovább PhD-ra is itt vagy plusz pont a munka keresésnél - na az Abby most kezde a honours évét, mert it most indult az egyetemi tanév - Február végén/
Maga a kirándulás kicsit egzotikus volt, figyelembe véve hogy egy kínai utazási irodával mentünk és az idegenvezetés mandarin nyelven ment. És hogy miért vagyok ilyen marha, hogy ilyen túreara megyek? 1. Mert van saját tolmácsom. :) és 2. mert nagyon olcsó, fele annyiba kerül mint egy angol nyelvû túra és mint utólag kiderült 3. az idegenvezetô fele részben olyan dolgokról beszélt amit már amúgyis tudtam. Nekem a kínaiakhoz képest megvolt a nyugati kultúr ismeret elônyöm, ami sokat dob a töri háttéren.
Jah, igen, az uticél: Ballarat, egy régi arany bányász város:
Ballarat 110 km-re északnyugatra van Melbournetôl és a 3. legnagyobb város Viktoriában, kb. 100 ezer lakossal ami nagyjából egy otthoni városnak felel meg. Alapvetôen az ausztrál városok nem valami nagyok ha leszámítjuk Sydneyt, Melbournet, Brisbanet, Perthet és Adelaidet. Ez a 4 milliós nagyságrendben lévô város van az egész kontinensen, minden más jóval kisebb.Ballaratban elôször 1951-ben találtak aranyat a felszínen eléggé durva mennyiségben. Állítólag annyi arany volt a környéken, hogy a birkák szája sárga volt amikor legeltek. Ez pár évvel késôbb volt mint a San Franciscoi aranyláz és persz azonnal beindította az itteni aranylázat. Ami azt jelenti hogy kb. 1 éven belül a pár bikáról 10 ezerre növelte a lakosságot. Aztán a szokásos lefolyása volt a dolognak: begyûjtötték az aranyat a felszínrôl. Amikor az elfogyott, elkezdtek easni. Amikor a gödörásást is kimerítették, akkor pedig áttértek a bányászatra. Az aranyláz kb. két évtizedig kitartott, majd egyre csökkent a fontossága, bár még ma is bányásznak aranyat a környéken.
Kirándulás szempontjából azért érdekes a város mert egy nagyon jó skanzenük van az aranybányláz korából. Van egy 19. századi mini városuk korhû ruhákba öltöztetett személyzettel és színészekkel. Plusz van egy 'hagyományos' múzeumuk az aranyról és aranylázról. Sajnos némileg szûkös volt az idôkeret, úgyhogy a múzeumban csak egy jó fél órát voltunk, de nagyvonalakban azt is megnéztük. Néhány aranyrög a múzeumban:
Kilátás a dombról, ahol a skanzen van, amit Sovereign Hill-nek hívnak:
És a viktoriánus város, amit a szerencsés véletlen folytán sikerült pont olyan szögben lefényképeznem, mint ahogy a képeslapokon van :)
Van itt minden korhûben a kovácstól a postán és a rézmûvesen át a gyertyaöntôig.
Az egyik kedvenc részem a random plakátolt falak :)
Aztán vannak zenészek is:
A bár, ami nagyon fontos! és tisztára western film hangulatú.
Autentikus köznép:
Volt egy órás idegenvezetés bent a skanzenben is, amikor egy kínai néni elmagyarázta, hogy mi micsoda. Én ezt a részt nagyrészt hanyagoltaom és amíg ô magyarázott, jobbra-balra szaladgáltam a fényképezômel az utcán mert a 30+ déli napsütés mellett a lelkesedés is rendesen fûtött. :) Aztán lementünk a nénivel egy régi bányába is, ami olyan bánya jellegû volt. Pont mint a képeken. Alacsony folyosók, félhomály és bánya hangok a hangszórókból. Szegény Abby nem nagyon viselte jól a sötétséget, még úgy sem hogy kb. 20-an voltunk a csoportban. Mivel kínai idegenvezetés volt, ezért leginkább a kínai bányászokról volt szó, hogy milyen nehéz volt az életük, mert mindenki lenézte ôket és hát valjuk meg a nagydarab ausztrál/európai bányászok azért többnyire fél kézzel ki tudták lapítani a kicsi kínaiakat. Volt egy nagyon menô film vetítés is egy nagyobb teremben egy kôfalra egy kínai bányász életérôl. Mint késôbb kiderült ez a rész több nemzeti modulban is fut. Volt szó a 'Lucky Line'-ról, ami a 'szerencsés vonal'. Ez egy fekete vonal a kôzetben, ami elvezet az arany érchez. Szóval ha valaki talált egy ilyent, akkor azt csak követni kellett mint a szivárványt. :) Aztán volt szó a különbözô bánya dolgokról, mint pl a sötétség okozta depresszi, a rosz levegô, a víz, amit ki kell szivattyúzni, a gáz, ami berobbanhat, az omlások veszélye stb. Ezzel a résszel kb. képben voltam, mert a papámtól hallottam már milyen élmény volt bányában dolgozni. Hát, nem jó.Miután visszatértünk a föld gyomrából vólt pár óra szabadprogramunk, amíg felderíthettük a felderíteni valót.
Az Abby megpróbálkozott az arany mosással, mert itt azt is ki lehet próbálni. A túristáknak a játék kedvért szórnak némi aranyport a patakba.
És így néz ki a szorgos japán iskolásokból álló ingyen munka az aranymezôn:
Volt a skanzenban egy kínai negyed is. Ez itt a patika:
Random lakóház:
Lovas kocsi is van meg postakocsi, amivel körbe lehet furikázni a skanzenben:
És vannak katonák is, akik felvonulnak
és akikkel fényképezkedni is bôven lehet :)
A kedvenc boltom persze hogy a ruhabolt volt. Ezt nem lehet megunni :)
Nagyon tetszett az is, hogy mindenféle apróbb mûsorok vannak. Pl van egy színház is és pár óránként elôadás is van benne, ahol még korabeli közönség is van. Volt reklámja is az elôadásoknak, amikor a tulaj próbálta meg rávenni a népet, hogy jöjjenek színházba. Ebbôl lett egy kissebbfajta vita és majdnem verekedés is volt. Szerencsére a rendôr idôben szétválasztotta a feleket.
A korábban látott katoneak is mûsoroztak. Volt valami politikai szózat és volt tisztelet lövés is, aztán katonákhoz hûen volt egy 'akkor most fényképezkedhetsz velünk' szekció is. Bár a katonákkal kb. bármikor lehetett fényképezkedni.
Egy kis idôutazás:
A 'város' végében megtaláltuk a templomot, a temetkezési vállalkozót és a játéktermet is.
Egy másik nagyon jó dolog, hogy nem csak hagyományos túristaként lehet itt a várost felfedezni, hanem kosztümös turisa ként is beöltözve:
A témavezetôm Ballaratból származik és mesélte, hogy amikor iskolás volt minden évben itt voltak egy hetet beöltözve a sulival. Tartozik egy korabeli hotel is a skanzenhez, ahol meg lehet szállni.Ha valaki Ballaratban vagy a környéken jár mindenképpen érdemes ide kijönni!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése