St. Kilda Fesztivál
A St. Kilda fesztivál is egyike a számlálhatatlan, minden évben megrendezett Melbournei fesztiválnak. Nyáron van, egy hétig tart és többnyire rengeteg zenét és együttest jelent. Mivel mindenki nagyon dícsérte úgy döntöttünk, hogy lemegyünk az elsô vasárnap megnézni, hogy mi van a strandon. Hát, akkor leginkább viharos szél volt, meg a random St. Kilda élmény :)
A Luna Park, szeretem ezt a némileg horrorisztikus bejáratot, valahogy totál olyan mint egy kapu a pokolba.
Volt még ezen kívül strandröplabda bajnokság, amit néztünk egy darabig mert érdekesnek tûnt, hogy mit kezdenek a kb. kiszámíthatatlanul sodródó labdával a szélben.
Aztán, hogy feltegye az i-re a pontott, ránkszakadt az ég...
Elkapott minket egy igencsak emberes felhôszakadás, az a fajta, amikor kb. vízszintesen esik az esô és nagyjából 10 másodperc alatt totál eláztat. Szóval a villamos megálló egyáltalán nem bizonyult menedéknek. Továbbá vagy fél órába került, hogy rájöjjünk, hogy a villamos azért nem jön, mert a fesztiválra való tekintettel, nem közlekedik a strand menti szakaszon.... Még jó, hogy relatíve meleg volt és hamar megszáradtunk, na meg hogy igazából nem lakunk annyira messze St. Kildától, hogy ne tudnánk haza gyalogolni ha kell.
Aztán lementünk a második vasárnap is, ami mint kiderült, a fesztivál legfonosabb napja a legtöbb rendezvénnyel. Lezárták a fél kerületet, 5 szimpad volt a fôutca különbözô pontjain, az összes bárban volt valamilyen buli és volt egy rész, ami úgy nézett ki mint egy hatalmas bucsu mindenféle árusokkal és vidámparki ketyerékkel. :) És persze volt egy kis esô is, de szerencsére csak 1-2szer pár perc a 30 fokban, szóval azon hamar túlléptünk. Itteni viszonylatban az ilyesmi totál normális. A Melbourni idôjárás rettenetesen szeszélyes.
Az esôzések között a Genevievevel: (akivel egy irodában vagyok az egyetemen)
Egy kis fesztivál hangulat, a szimpadon a Quarry Mountin Dead Rats:
Egésszen érdekes együttes voltak, a banjo mindent feldob és a "mosódeszka" továbbra is az egyik kedvenc hangeszerem. (Biztos van kultúr neve is, de úgy néz ki mint egy mosódeszka és a nagyapja ténylgesen mosódeszka volt. ;) amerikai déli találmány a jazz-hez)
És akkor ízelítô a a helyi zenei kultúrából:
A kedvencem együttesem a The Cactus Chanel volt. Engem a mohácsi zenekarra emlékeztetnek kicsit, mert olyan vidám kis pörgôs zenét játszanak mint amit ôk szoktak a Nepumukikor. (A nem Mohács és környékieknek: Nepumuki Szent János a vizenjárók védôszentje és minden ~májusban van egy fesztivál a tiszteletére. Élôzene a Duna parton, jánoskázás, amikor sötétedés után több száz mécsest úsztatnak le a Dunán és utánna tüzijáték. Ez az abszolúte kedvenc fesztiválom!!!) És akkor minta zene: itt.
Aztán amik még tetszettek:
Rapskallion: minta itt. Gipsy infused bohemian, avagy instant party hangulat.
Mantra, akik nagyon tetszettek, még úgy is hogy nem igazán halgatok hip hop-t. Koncert hangulatban teljesen elô osztályúak voltak. :)
És akiket mindenképpen meg kell említeni még úgy is, hogy nem voltak valami hûde jók: Drawn from Bees, "they play the kind of music that David Bowie and Clint Eastwood would be listening to while they sit on an asteroid, watching the world explode in a chain reaction of nuclear power stations. " Azért ez a leírás már önmagában sem semmi. :) És igazából valószínûleg nem rosz az együttes, csak az élô koncertezés még nem megy nekik annyira, meg hát kicsit mûvészlélek a frontemberük. Idônként kicsit úgy tûnt hogy depressziós rohama van a srácnak...
Felfedeztük azt is, hogy a fesztvál "alkoholmentes" rendezvény, vagyis semmilyen közterületen ami a rendezvény hatásköre, nem lehetett alkoholt fogyasztani és a rendôrség komolyan büntetett ha valakinél találtak valamit. (Láttuk!) Persze a bárokra ez nem vonatkozott, mert hát az mégiscsak arra van hogy koktélokat vagy valami hasonlót szürcsöljenek bennük, és hát St. Kildában kb. mindne harmadik üzlet bár.
És még egy kis random St. Kilda:
A Luna Park, szeretem ezt a némileg horrorisztikus bejáratot, valahogy totál olyan mint egy kapu a pokolba.
Volt még ezen kívül strandröplabda bajnokság, amit néztünk egy darabig mert érdekesnek tûnt, hogy mit kezdenek a kb. kiszámíthatatlanul sodródó labdával a szélben.
Aztán, hogy feltegye az i-re a pontott, ránkszakadt az ég...
Elkapott minket egy igencsak emberes felhôszakadás, az a fajta, amikor kb. vízszintesen esik az esô és nagyjából 10 másodperc alatt totál eláztat. Szóval a villamos megálló egyáltalán nem bizonyult menedéknek. Továbbá vagy fél órába került, hogy rájöjjünk, hogy a villamos azért nem jön, mert a fesztiválra való tekintettel, nem közlekedik a strand menti szakaszon.... Még jó, hogy relatíve meleg volt és hamar megszáradtunk, na meg hogy igazából nem lakunk annyira messze St. Kildától, hogy ne tudnánk haza gyalogolni ha kell.Aztán lementünk a második vasárnap is, ami mint kiderült, a fesztivál legfonosabb napja a legtöbb rendezvénnyel. Lezárták a fél kerületet, 5 szimpad volt a fôutca különbözô pontjain, az összes bárban volt valamilyen buli és volt egy rész, ami úgy nézett ki mint egy hatalmas bucsu mindenféle árusokkal és vidámparki ketyerékkel. :) És persze volt egy kis esô is, de szerencsére csak 1-2szer pár perc a 30 fokban, szóval azon hamar túlléptünk. Itteni viszonylatban az ilyesmi totál normális. A Melbourni idôjárás rettenetesen szeszélyes.
Az esôzések között a Genevievevel: (akivel egy irodában vagyok az egyetemen)
Egy kis fesztivál hangulat, a szimpadon a Quarry Mountin Dead Rats:
Egésszen érdekes együttes voltak, a banjo mindent feldob és a "mosódeszka" továbbra is az egyik kedvenc hangeszerem. (Biztos van kultúr neve is, de úgy néz ki mint egy mosódeszka és a nagyapja ténylgesen mosódeszka volt. ;) amerikai déli találmány a jazz-hez)És akkor ízelítô a a helyi zenei kultúrából:
A kedvencem együttesem a The Cactus Chanel volt. Engem a mohácsi zenekarra emlékeztetnek kicsit, mert olyan vidám kis pörgôs zenét játszanak mint amit ôk szoktak a Nepumukikor. (A nem Mohács és környékieknek: Nepumuki Szent János a vizenjárók védôszentje és minden ~májusban van egy fesztivál a tiszteletére. Élôzene a Duna parton, jánoskázás, amikor sötétedés után több száz mécsest úsztatnak le a Dunán és utánna tüzijáték. Ez az abszolúte kedvenc fesztiválom!!!) És akkor minta zene: itt.
Aztán amik még tetszettek:
Rapskallion: minta itt. Gipsy infused bohemian, avagy instant party hangulat.
Mantra, akik nagyon tetszettek, még úgy is hogy nem igazán halgatok hip hop-t. Koncert hangulatban teljesen elô osztályúak voltak. :)
És akiket mindenképpen meg kell említeni még úgy is, hogy nem voltak valami hûde jók: Drawn from Bees, "they play the kind of music that David Bowie and Clint Eastwood would be listening to while they sit on an asteroid, watching the world explode in a chain reaction of nuclear power stations. " Azért ez a leírás már önmagában sem semmi. :) És igazából valószínûleg nem rosz az együttes, csak az élô koncertezés még nem megy nekik annyira, meg hát kicsit mûvészlélek a frontemberük. Idônként kicsit úgy tûnt hogy depressziós rohama van a srácnak...
Felfedeztük azt is, hogy a fesztvál "alkoholmentes" rendezvény, vagyis semmilyen közterületen ami a rendezvény hatásköre, nem lehetett alkoholt fogyasztani és a rendôrség komolyan büntetett ha valakinél találtak valamit. (Láttuk!) Persze a bárokra ez nem vonatkozott, mert hát az mégiscsak arra van hogy koktélokat vagy valami hasonlót szürcsöljenek bennük, és hát St. Kildában kb. mindne harmadik üzlet bár.
És még egy kis random St. Kilda:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése