Fushimi-Inari Taisha, avagy váratlan hegymászás

április 06, 2015

Fushimi-Inari Taisha, avagy váratlan hegymászás

Ez egy jó hosszú bejegyzés lesz, mert a rókáknak és a Tori kapuknak nem tudok ellenállni és körbe fényképeztem az egész hegyet.

Kiotó egyik látványossága a rengeteg buddhista és sintó szentély. A Sintó a Japánok 'eredeti' vallása és nagyon pongyolán összefoglalva mindenféle istenségek és szellemek tisztelete és egy rakás nagyon izgi babona. Szerintem nagyon érdekes vallás de nem tudok róla eleget hogy itt komolyabb részletekbe bocsátkozzak. A Fushimi-Inari szentély egyike a leghíresebb szentélyeknek Kiotóban a több ezer piros Tori kapu miatt. Rengeteg csinos képpel amivel az ember lépten nyomon találkozik, szóval ezt meg akartam nézni. Ez a szentély a város dél keleti részén van és vonattal nagyon könnyen megközelíthető. A rókák már az állomáson kezdődnek. Csak hogy tudjuk hogy jó helyen vagyunk.

Van egy cuki kis folyó is az állomás és a templom komplexum között, mert bizony ez a szentély egy egész hegyet elfoglal. Amit én persze nem tudtam, mert csak azt néztem meg hol van a hely és a leírást nem olvastam el az útikönyvben.

A tömeggel sodródva pofon egyszerű megtalálni merre kell menni. És persze a Toti kapuk is árulkodnak. A piros illetve narancssárga kaput hívják Tori kapunak. Ez egy nagyon jellegzetes dolog. És csak úgy mint a 19. században (amikor Isabella Bird Japánban járt) és sokkal korábbi századokban is, a szentély felé vezető úton nyüzsögtek az étel és szuvenír árusok.

Ez a szentély Inarinak a rizs, a szake és az aratás istenének van szentelve akinek a rókák a hírvivői. Ezért lépten nyomon rókák vannak. Többnyire cuki piros előkével (ami valószínűleg inkább gallér, de ez részlet kérdés).

Rituális kézmosás.

A sintó szentélyek egyik könnyen azonosítható jele a fehér papír ima csíkok. Én legalábbis innen tudom (meg a Buddha figurák hiányából) hogy nem buddhista szentélybe botlottam.

A csengő meglengetése is fontos. Azt hiszem ezzel az istenség figyelmét hívják fel az imákra.

Másik kötelező kellék a kívánság fal. Ez leginkább jó üzlet a szentélynek, hogy különféle formájú, jelen esetben Tori kapu formájú, fa lapokra kívánságokat írnak az istenséghez és fellógatják a kívánság falra.

A szentély legérdekesebb része az egész hegyen feltekergő Tori kapuk sora ami így néz ki:

Nagyon hangulatos az egész. Persze az elején hatalmas a tömeg, de ahogy haladunk felfelé egyre meredekebben azért ritkul a tömeg. Időnként vannak különböző 'pihenő' állomások amik kis szentélyek vagy temetők. Többnyire ital automatákkal is rendelkeznek. Én az első állomás után találtam egy ösvényt oldalra és kicsit kitértem felfedező útra ami nagyon érdekes volt. Ezek itt kakasok egy szentély udvarában:

Aztán betértem a bambusz erdőbe. Ezt nagyon élveztem mert tudtam hogy a híres bambusz erdőhöz kimenni a nyugati oldalra nem lesz időm.

Itt még tisztára friss vagyok:

Aztán a felfedező utamon találtam pár nagyon édes temetőt. Azt is nagyon élveztem hogy ezen az ösvényen az erdőben viszonylag egyedül voltam. Néha láttam turistákat meg kutya sétáltatókat, de amúgy nagyon nyugis terep volt. Időnként voltak japán turista útvonal jelző táblák is amikből persze semmit sem értettem. Ezért egy idő után gyanakodni kezdtem hogy vissza forduljak-e. De mire erre rászántam volna magam, mindig volt egy angol tábla is hogy a hegytető felé megyek ami érdekesnek tűnt.

Így voltam egy csomó cuki, nagyon zsúfolt temetőben.

És spanoltam a rókákkal.

Egy tipikus, szuper zsúfolt, nagyon cuki temető. Amúgy arra is félúton jöttem rá a hegytető felé hogy ezek temetők, miután vettem a fáradságot és megpróbáltam megkeresni az útikönyvben hogy hol vagyok.

És amikor már kicsit elegem volt az erdő járásból a laptopommal a hátamon, mert én marha azt is magammal hoztam Kiotóba, akkor jött ez a lépcsős rész. De itt már kb. látszott a hegy teteje úgy 4-5 száz méterre egyenesen felfelé.

Lefelé kicsit durvábbnak tűnik.

De a kilátás jó volt.

És amikor már nagyon elegem volt akkor vissza értem a rendes kapus útvonalra, mert mint kiderült a hegyre több úton is fel lehet menni, a kapukon keresztül a kicsit lazább lépcsős útvonallal vagy a hegyet megkerülve a másik oldalról a durva lépcsősoron (Ezen mentem én). Azért hogy nem maradjon ki a kapuk 90%-a amit ügyesen megkerültem, visszafelé a kapukon keresztül mentem.