Japán kaja 1.
Múlt héten Japánban voltam egy konferencián ami igencsak izgalmas élmény volt. Érdekes volt a konferencia is és a városnézés/mindenféle kaja kóstolás nagyon izgi volt. A konferencia 3 nap volt Nagojában és utána még 2 napot voltam Kiotóban turistáskodni. Röviden összefoglalva az a megállapításom hogy Japán hihetetlenül cuki rengeteg finom ennivalóval.
A viszonylag rövid út miatt nem volt nagyon sok időm város nézésre, de mivel a házigazdánkról elterjedt tény, hogy nagyon szereti a finom és különleges ételeket ezért 2 nagyon jó és viszonylag puccos japán étteremben is voltunk vacsorázni. Ezért én leginkább gasztronómia túrának tekintem ezt az utat. Meg mert igyekeztem sokféle dolgokat megkóstolni amiről már olyan sokat hallottam (ez khm. sok-sok évnyi anime és manga olvasás hozománya).
Első nap bele is vetettem magam a helyi éttermek világába ami érdekes keveréke a viszonylag hagyományos helyeknek és a modern kávézó jellegű dolgoknak, amik ugyan valamennyire érdekelnek, de messze nem annyira mint a hagyományos japán kaja. Erről erősen igyekeztünk a házi gazdáinkat is meggyőzni hogy mi ebédelni japán étterembe akarunk menni inkább és nem szendvicsezni. Én kicsit korán érkeztem úgyhogy első nap egyedül mentem ebédelni és szerencsére sikerült egy olyan helyet kifognom ahol volt angol menü képekkel. Ez amúgy kulcs fontosságú dolog mert amúgy nem nagyon beszélnek angolul és képek nélkül kicsit nehéz rendelni ha az ember nem tud japánul olvasni, beszélni és felismerni az ételeket a nevükről. Szóval az ebéd ramen volt (jobbra, leves sok tésztával) és valamilyen zöldséges szószos csirke rizzsel (balra). A több mint 24 órás repülő út után ez nagyon jól esett és amúgy is finom volt.
Második nap a főnökömmel voltunk ebédelni, itt viszont sikerült kifognunk a nincs angol menü, nincsenek képek és a felszolgáló lány nem beszél angolul kombinációt. Szerencsére a szomszéd asztalnál ülő bácsi beszélt angolul és nagyon rendes módon segített az étlap értelmezésében, ajánlott hogy mit együnk és rendelt is nekünk. Így tempura lett ebédre, ami mindenféle panírozott dolgokat takar a halaktól a padlizsánig. Jobbra a kötelező miso leves (ez miso pasztából készül (ami szójából készül) és többnyire van benne egy kis hínár, zöld hagyma meg tofu (ez is szójából készül)) balra pedig a tempura. Ez is finom volt a különböző tengeri halakkal meg zöldségekkel.
A hivatalos konferencia vacsorára egy pici japán étteremben voltunk ami teljesen nekünk volt kibérelve. Ez azt jelenti hogy max 20 fő fér be, 2 4 fős asztallal és ülőhelyekkel a konyhapult körül ami azért jó, mert így lehet nézni hogy hogyan főz a séf. Lásd a képen a bal felső sarokban. Ez a hely a hagyományos és a modern japán konyhaművészet ötvözete volt, ahol még a helyiek is bőven találkoztak olyan dolgokkal amit még nem ettek. Mi arra a megállapításra jutottunk hogy jobb ha bele sem gondolunk hogy mennyibe kerülhetett ez a vacsora mert annyira egzotikus volt. Minden fogás valamilyen különleges dolog vol pálcikára szúrva, bepanírozva és olajban sütve amit különböző dolgokba lehetett mártogatni. Viszont minden kb ugyanúgy nézett ki, úgyhogy komolyan ki kellett kérdezni a helyieket, illetve a séfet, amikor a helyiek sem tudták hogy mit eszünk. A menün volt az egyszerűbb csirke, marha hús, sertés hús, hal (egészben, jobb sarok), rák, kalamári mellett erdei páfrány, ami csak a hegyekben nől és viszonylag ritka ínyencség, kagyló is aminek éppen szezonja volt meg kaviár különböző verziókban. Jobbra középen a páfrány van, erre mindenki furán nézett, de én Malajzia után, ahol rengeteg dzsungel páfrányt ettünk, nagyon lelkes voltam. Jobbra lent pedig egy olyan kaviár van ahol a középen futó zöld csík egy hínár fajta amire valamilyen hal szereti lerakni a petéit, amik a fehér hungarocell jellegű cucc körülötte. Ezt aztán a kreatív japánok leszedik hínárostul mindenestül és feldarabolva megsütve megeszik.
A pálcika vége az ajánlott szószra/sóra mutat. Ez egy rák volt amit szintén egészben kaptunk lábastól fejestől, aminek itt már megettem a fejét meg a lábait.
Ez lazac volt lazac kaviárral a tetején. Szerintem a lazac nyersen vagy füstölve jobb és a kaviár nem nagyon nyűgözött le, de legalább nagyon csinos volt.
Ez már nem tudom mi volt, de a tetején 'hegyi kaviár' van, azok a sötét magok amik nem igazi kaviár hanem valami növény magjai. Persze ez is valami ritka ínyenc cucc.
A kötelező leves, itt rizzsel és hínárral. (Ez nem miso leves volt) Én nagyon élveztem hogy mindenféle érdekes dolgot ettünk aminek a feléről még csak nem is hallottam. A többség nagyon finom volt és nagy élmény volt ez az étterem. Ja igen, valamilyen szakét (japán rizsbor) is ittam, ami nem rossz csak kicsit meg kell szokni.
Egyik nap hagyományos nagojai udon-t ettünk ebédre. Az udon leves vastag tésztával, a nagojai része a dolognak meg az, hogy ez a leves sokkal sötétebb mint az átlag udon. Tulajdonképpen ez a cucc majdnem teljesen olyan mint a bab leves házi tésztával. Komolyan! A leves része misoból van, ami fermentált, szárított és porlasztott szója. Az udon tészta meg nagyon hasonlít a jóféle házi tésztához.
A második nem hivatalos konferencia vacsorán olasz étteremben voltunk, ami szintén finom volt, kicsit kevésbé érdekes. Ott a fénypont a pálcikával pizza evés volt az ázsiaiak részéről és a foghagymás sült krumpli.
Ez egy másik nagojai különlegesség volt ebédre. Angolna valami szósszal és rizzsel. Bal sarokban. Ez meglepően finom volt, amire alapvetően nem számítottam. Azért rendeltem mert kíváncsi voltam és reménykedtem benne hogy ehető lesz. Ehhez képest nagyon ízlett. A tálcán vannak még különféle savanyúságok, amit én alapvetően megvetek de a japán savanyított gyömbér meg retek egészen jók. A fura halak a fehér tálkában viszont nem ízlettek. És jobbra ott a miso leves.
Ez is egy érdekes dolog hogy itt az ebéd ilyen sok mindennel jön. Általában van miso leves, a fő fogás, rizs, meg savanyított cuccok. Vagy több kisebb fő fogás van. És ugyan nem tűnik nagy adagnak, de valójában ez eléggé sok kaja amivel bőven jól lehet lakni.
A viszonylag rövid út miatt nem volt nagyon sok időm város nézésre, de mivel a házigazdánkról elterjedt tény, hogy nagyon szereti a finom és különleges ételeket ezért 2 nagyon jó és viszonylag puccos japán étteremben is voltunk vacsorázni. Ezért én leginkább gasztronómia túrának tekintem ezt az utat. Meg mert igyekeztem sokféle dolgokat megkóstolni amiről már olyan sokat hallottam (ez khm. sok-sok évnyi anime és manga olvasás hozománya).
Első nap bele is vetettem magam a helyi éttermek világába ami érdekes keveréke a viszonylag hagyományos helyeknek és a modern kávézó jellegű dolgoknak, amik ugyan valamennyire érdekelnek, de messze nem annyira mint a hagyományos japán kaja. Erről erősen igyekeztünk a házi gazdáinkat is meggyőzni hogy mi ebédelni japán étterembe akarunk menni inkább és nem szendvicsezni. Én kicsit korán érkeztem úgyhogy első nap egyedül mentem ebédelni és szerencsére sikerült egy olyan helyet kifognom ahol volt angol menü képekkel. Ez amúgy kulcs fontosságú dolog mert amúgy nem nagyon beszélnek angolul és képek nélkül kicsit nehéz rendelni ha az ember nem tud japánul olvasni, beszélni és felismerni az ételeket a nevükről. Szóval az ebéd ramen volt (jobbra, leves sok tésztával) és valamilyen zöldséges szószos csirke rizzsel (balra). A több mint 24 órás repülő út után ez nagyon jól esett és amúgy is finom volt.
Második nap a főnökömmel voltunk ebédelni, itt viszont sikerült kifognunk a nincs angol menü, nincsenek képek és a felszolgáló lány nem beszél angolul kombinációt. Szerencsére a szomszéd asztalnál ülő bácsi beszélt angolul és nagyon rendes módon segített az étlap értelmezésében, ajánlott hogy mit együnk és rendelt is nekünk. Így tempura lett ebédre, ami mindenféle panírozott dolgokat takar a halaktól a padlizsánig. Jobbra a kötelező miso leves (ez miso pasztából készül (ami szójából készül) és többnyire van benne egy kis hínár, zöld hagyma meg tofu (ez is szójából készül)) balra pedig a tempura. Ez is finom volt a különböző tengeri halakkal meg zöldségekkel.
A hivatalos konferencia vacsorára egy pici japán étteremben voltunk ami teljesen nekünk volt kibérelve. Ez azt jelenti hogy max 20 fő fér be, 2 4 fős asztallal és ülőhelyekkel a konyhapult körül ami azért jó, mert így lehet nézni hogy hogyan főz a séf. Lásd a képen a bal felső sarokban. Ez a hely a hagyományos és a modern japán konyhaművészet ötvözete volt, ahol még a helyiek is bőven találkoztak olyan dolgokkal amit még nem ettek. Mi arra a megállapításra jutottunk hogy jobb ha bele sem gondolunk hogy mennyibe kerülhetett ez a vacsora mert annyira egzotikus volt. Minden fogás valamilyen különleges dolog vol pálcikára szúrva, bepanírozva és olajban sütve amit különböző dolgokba lehetett mártogatni. Viszont minden kb ugyanúgy nézett ki, úgyhogy komolyan ki kellett kérdezni a helyieket, illetve a séfet, amikor a helyiek sem tudták hogy mit eszünk. A menün volt az egyszerűbb csirke, marha hús, sertés hús, hal (egészben, jobb sarok), rák, kalamári mellett erdei páfrány, ami csak a hegyekben nől és viszonylag ritka ínyencség, kagyló is aminek éppen szezonja volt meg kaviár különböző verziókban. Jobbra középen a páfrány van, erre mindenki furán nézett, de én Malajzia után, ahol rengeteg dzsungel páfrányt ettünk, nagyon lelkes voltam. Jobbra lent pedig egy olyan kaviár van ahol a középen futó zöld csík egy hínár fajta amire valamilyen hal szereti lerakni a petéit, amik a fehér hungarocell jellegű cucc körülötte. Ezt aztán a kreatív japánok leszedik hínárostul mindenestül és feldarabolva megsütve megeszik.
A pálcika vége az ajánlott szószra/sóra mutat. Ez egy rák volt amit szintén egészben kaptunk lábastól fejestől, aminek itt már megettem a fejét meg a lábait.
Ez lazac volt lazac kaviárral a tetején. Szerintem a lazac nyersen vagy füstölve jobb és a kaviár nem nagyon nyűgözött le, de legalább nagyon csinos volt.
Ez már nem tudom mi volt, de a tetején 'hegyi kaviár' van, azok a sötét magok amik nem igazi kaviár hanem valami növény magjai. Persze ez is valami ritka ínyenc cucc.
A kötelező leves, itt rizzsel és hínárral. (Ez nem miso leves volt) Én nagyon élveztem hogy mindenféle érdekes dolgot ettünk aminek a feléről még csak nem is hallottam. A többség nagyon finom volt és nagy élmény volt ez az étterem. Ja igen, valamilyen szakét (japán rizsbor) is ittam, ami nem rossz csak kicsit meg kell szokni.
Egyik nap hagyományos nagojai udon-t ettünk ebédre. Az udon leves vastag tésztával, a nagojai része a dolognak meg az, hogy ez a leves sokkal sötétebb mint az átlag udon. Tulajdonképpen ez a cucc majdnem teljesen olyan mint a bab leves házi tésztával. Komolyan! A leves része misoból van, ami fermentált, szárított és porlasztott szója. Az udon tészta meg nagyon hasonlít a jóféle házi tésztához.
A második nem hivatalos konferencia vacsorán olasz étteremben voltunk, ami szintén finom volt, kicsit kevésbé érdekes. Ott a fénypont a pálcikával pizza evés volt az ázsiaiak részéről és a foghagymás sült krumpli.
Ez egy másik nagojai különlegesség volt ebédre. Angolna valami szósszal és rizzsel. Bal sarokban. Ez meglepően finom volt, amire alapvetően nem számítottam. Azért rendeltem mert kíváncsi voltam és reménykedtem benne hogy ehető lesz. Ehhez képest nagyon ízlett. A tálcán vannak még különféle savanyúságok, amit én alapvetően megvetek de a japán savanyított gyömbér meg retek egészen jók. A fura halak a fehér tálkában viszont nem ízlettek. És jobbra ott a miso leves.
Ez is egy érdekes dolog hogy itt az ebéd ilyen sok mindennel jön. Általában van miso leves, a fő fogás, rizs, meg savanyított cuccok. Vagy több kisebb fő fogás van. És ugyan nem tűnik nagy adagnak, de valójában ez eléggé sok kaja amivel bőven jól lehet lakni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése