Kiotó, avagy anime fan girlködés

A konferencia után levonatoztam a Shinkanzennel Kiotóba két napra egy kis történelmi városnézésre. Kiotó volt Japán régi fővárosa és itt van a legtöbb hagyományos épület meg szentély. És ez volt a legközelebbi nagyváros Nagojához ami kellően csábítónak tűnt.

A Shinkanzen a japán gyors vonat. Hogy mennyire gyors? A Nagoja - Kiotó 130 km-es távot az expressz járat fél óra alatt teszi meg. Nagyon durva és mindezt nem úgy teszi mint az európai gyorsvonat hogy közben azt hiszem az ember hogy szét fog alatta esni a vonat mert úgy zörög meg remeg, hanem teljesen zökkenő mentesen mintha nem is 230 km/h-val mennék. És nem, ez nem a mágnes vasút. Az gyorsabb.

A Kiotói vasút állomás ami felér egy labirintussal is. Nekem egy jó negyed óra bolyongásba telt megtalálni hogy merre van a metró. Mondjuk lehet hogy azért mert nem jó irányba indultam el. Minden estre impozáns acél szerkezetes teteje van az előcsarnoknak.

Sajnos szakadt az eső amikor Kiotóba értem úgyhogy az első napot kénytelen voltam eső programmal tölteni. Ezért bolyongtam kicsit a belvárosban és megnéztem a Nishiki piacot, ami egy fedett szűk utca rengeteg különböző piaci árussal. Leginkább ennivalót lehet it kapni de azért akad pár szuvenír bolt is.

Van a piacon mindenféle tengeri herkentyű, pl. fugu (szuper mérgező gömbhal) is, valami nagyon fura pácolt uborka (középső kép) meg mindenféle zöldségek és édességek is. Kétféle mochit is ettem, ami egy hagyományos japán édesség és leginkább azt kell róla tudni hogy az első általában jó, de a másodikat azért már meg szokta bánni az ember. A mochi egy gombóc szerű valami belül különböző édes töltelékkel. A legáltalánosabb töltelék az édes bab paszta. 

Azután voltam a manga múzeum, mert több évnyi függőség után úgy gondoltam érdekes lesz. Persze nem egészen az volt amit elképzeltem, mert inkább könyvtárra hasonlít a hely mint múzeumra. Egy régi iskola van átalakítva amiben lehet bolyongani és mangát olvasni. Leginkább japánul ... Sajnos nem tudok japánul olvasni. De azért így is nagyon élveztem hogy megcsodálhattam a több ezer kötetnyi mangát amit tartanak és ujjongtam minden kedvenc sorozatomnak amit megtaláltam. Meg persze azért van pár terem az iskola történetéről és a manga kialakulásáról is. Plusz volt wifi.

Az utcai bolyongásaim alatt rengeteg cuki kis utcában mászkáltam és találtam pár aranyos szentélyt is. Kiotóban a belvárosi utcák nagyon szűkek, egy sávosak és a járda egy felfestett csík az útra.

Cuki sintó szentély a belvárosban.

Egy régi iskola épület. Ugyebár ez a tipikus anime/manga színhely, hány ilyent láttam már rajzolva...

Random hagyományos udvar.

Virágzó cseresznye fák.

A Kiotói város háza, ami előtt gyerekek játszottak és fiatalok tollasoztak.

És igen, Japán a Power Rangers és társai őshazája.

A folyóhoz közel találtam egy utcát ami egy patak partján halad és a part mellett cseresznye fák és hangulatos kis éttermek van.

Egy fura dolog, Japán tele van az ilyen durván veszélyesnek és túlterheltnek tűnő elektromos vezetékekkel. Nekem ezek nagyon tetszenek. Mert szeretem az ilyen urban fantasy/scifi jellegű dolgokat. Kuala Lumpúr volt a legjobb ilyen szempontból, de azért Japán sem marad el sokkal.

Az ilyen sétányos folyó part is gyakori színhelye az anime/manga eseményeknek.

Valamiért a metró jele engem mindenféle sötét titkos társaságokra meg földön kívüli megszállókra emlékeztet. Nem tud miért, de kicsit kiráz tőle a hideg.