Kiotó, bolyongás a történelmi negyedben

A délelőtti hegymászás után Kiotó hagyományosabb/szórakoztató negyedét vettem célba. Gionon keresztül, ami állítólag a híres gésa negyed (gésákat egyáltalán nem láttam), elsétáltam a Kennen-ji-hez.

Gion leginkább a Gintammára emlékeztet a viszonylag hagyományos utcáival és a rengeteg turistával. A Gintama egy nagyon bizarr, de vicces anime sorozat. A sorozat háttere egy zseniális földönkívüli invázió aminek köszönhetően egybe olvad a hagyományos japán kultúra a szuper modern földön kívüli technikával.

A Kennin-ji az egyik legrégebbi zen buddhista templom egy nagyon szép parkos és viszonylag nyugodtabb sarkában a belvárosnak. Több híres paraván/festmény is van ebben a templomban.

A szél (jobbra) és a mennydörgés (balra) istenei egy agyon csinos arany paravánon. Ők ketten viszonylag gyakori páros Japánban, a szél istenét a szélzsákról lehet beazonosítani, ami kicsit olyan mint egy sál a mennydörgést pedig a dobokról amik kör alakban vannak körülötte.

Felhő sárkányos ajtók:

Hét bölcs a bambusz ligetben (ebből hárman a képen).

Ugye a zen kertek fontos eleme a kavicsos gereblyézett kert. Nagyon kellemes a kert melletti teraszon üldögélni.

Ez a festett ajtó sor nagyon tetszett. Ez egy modern festőnő alkotása akinek szerencsétlen módon nem írtam fel a nevét.

És ugyanattól a festőnőtől egy kék tájkép. Itt nem én voltam az egyetlen aki úgy jött be a szobába hogy 'Woah!' Egy ilyet itthonra is el tudnék képzelni.

Csinos kert teaházzal a mélyén:

Ez pedig a híres iker sárkányok, a templom 800. évfordulójára készült és 2 évig tartott a festőnek megfesteni. 2002-ben adták át, 11.4 x 15.7 méter és egy hatalmas terem mennyezetén van.

A zen templom után elindultam a hegyek és a többi szentély felé. Irányzéknak használva ezt a pagodát.

Ez egy kisebb szentély udvara, kívánságos babzsákokkal? Ez is olyasmi hogy ráírod a kívánságod meg a neved és aztán várod hogy az istenség teljesítse a kérést.

És felbukkantak a kurumák is. Isabella Bird egy csomót zötykölődött ezekben amikor Tokióból kiindulva elkalandozott északra hogy meglátogassa az Ainukat. 

És folytatódott a negyed a hagyományos épületekkel, rengeteg bolttal és hatalmas tömeggel. Mindenki ment valahová. Nekem fogalmam sem volt ezen a ponton hogy hol a fenében vagyok, de a tömegből ítélve valami érdekes hely felé tartottunk. Volt sok-sok kimonós fiatal is és megint hegyre fel mentünk.

Külön apukámnak fényképezve, a srácok egy része is hagyományos ruhában volt:

És odaértem a célhoz. A Kijomizu-derához, mint erre most blogírás közben rájöttem, sokkal messzebbre mentem dél felé mint gondoltam. Az útikönyv szerint ez Kiotó leghíresebb látványossága és tavasszal meg ősszel nagy a tömeg. Ez a rész feltűnt, de legalább könnyű volt megtalálni.